H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

KÓNYA PÉTER: Adatok a Tapolcai-medence bazaltbányászatának történetéhez

Bazaltbányászat az I. világháborúig Az 1900-as évek elején kezdődő vasút- és a következő évtizedekben folytatódó nagyarányú útépítések óriási mennyiségű zúzott követ igényeltek. Mivel e célra a Bakonyvidéken bőségesen előforduló mészkő és dolomit nem igazán alkalmas, kézenfekvő volt a jóval szilárdabb bazalt kitermelése (KOPEK - FUTÓ 2003). A XIX. század végén Badacsonytomajon a falu határáig lenyúló kőomlások anyagát hasznosították. Az első bányát 1903-ban nyitották a legjobb minőségű kőzetanyagot adó részen (ILA - KOVACSICS 1988). 1903-1905 között a kisebb kőfejtőkben még csak időszakos termelés folyt. A szürke, tömött szövetű, kemény, de repedésekkel, hasadékokkal átjárt kőzet „kőzsákos" formában ma a tomaji és a tördemici bányák helyén bukkan elő. Ezzel egy időben indult meg a Gulácson is a kőtermelés. A hegyen először Veltler (máshol Weltner) András nemesgulácsi birtokosnak volt kisebb kőfejtője. Később Weltner Fürst János sümegi vállalkozóval társulva a hegy DNy-i oldalán nyitott kőbányát, melyben már folyamatos termelés volt. A termelt követ siklón eresztették le a hegy lábáig, ahonnan kisvasúton szállították a nemestördemici állomásra (JUGOVICS 1949). Közben a nemesgulácsi közbirtokosság a Kavicsoló-bányát nyitotta meg, melyben feketésszürke, tömött bazaltot termeltek (SCHAFARZIK 1904). A Badacsonyon 1905-ben a tomaji bányában indult meg a folyamatos kőtermelés, de igazán nagyüzemi feltételekkel, részben gépesített formában csak 1909-től működik, amikor megindult a Budapest-Tapolca vasútvonal kiépítése. Az első bányaudvart a 280 m-es szinten nyitották meg (B-bánya), ahonnan drótkötélpályával szállították az anyagot a badacsonytomaji vasútállomás melletti zúzóüzembe. A hegy belseje felé haladó bányában hamarosan kifogyott a bazalt és az alatta levő bazalttufára és homokalapzatra bukkantak. Ekkor a 302 m-es szinten nyitottak egy új bányát (C-bánya). Később ez a szint is alacsonynak bizonyult, mivel a homok 310 m-ig követhető, melyre 5 m tufa települ és a tömött bazalt csak 315 men következik. A végleges bányaudvart 315 m-en alakították ki (JUGOVICS 1949). 1909-ben megnyitották a Badacsony Ny-i oldalán a tördemici bányát, 1911-ben a Szent György-hegy Ny-i oldalán a Raposkai-bányát. A tördemici bánya 350 m magasságban bontotta meg a Badacsonyt, a bányafal magassága 50-55 m között változott. E fölött kb. 400 mtől már vörös, salakos bazalt települ a hegy tetejéig. Néhány évvel később, de még az I. világháború előtt kezdték meg a nagyüzemi termelést a gulácsi és a tóti-hegyi bányákban (JUGOVICS 1949, 1957). Ebben az időszakban kezdett kibontakozni a halápi bazaltbányászat is. 1909-ben a szobi Luczenbacher-család, illetve Teleky József gr. kezdte feltárni a hegyet. Kisebb termelés 1912ben indult, de csak az I. világháború után beszélhetünk ipari bazalttermelésről (JUGOVICS 1955). A XIX. században Magyarországon útburkolati köveket elsők között a Csák-hegy (Szob) andezitjéből készítettek. A bányákban dolgozók a hagyomány szerint ausztriai kővágóktól sajátították el a mesterséget. A század végére a megnövekedett bányanyitások következtében az egész ország területén szükség volt a szaktudásukra. A megindult vándorlási hullám nyomán kerültek szobi munkások a badacsonytomaji, a badacsonytördemici, a diszeli, a nemesgulácsi, a káptalantóti és a zalahalápi bazaltbányákba (HÁLA 1987). A két világháború közötti időszak Az I. világháború idején az útépítések szüneteltek, az útpályák rendszeres fenntartása is elmaradt, így a kőbányák termelése is jelentősen lecsökkent. A világháború után sürgetővé vált az elhanyagolt utak felújítása, amit a gépkocsik növekvő száma is indokolt. A trianoni