H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád

Peristenus FÖRSTER, 1862 Peristenus adelphocoridis LOAN, 1979 - BF: 1 cf : Balatoncsicsó, 1969. 05. 6-9. ML - ÉB: 1 ?: Csehbánya: Középső-Hajag, 1975. 05. 21. PJ; 2 ? + 1 cf: Fenyőfő: halastavak, 1983. 04. 30. RI; 1 ? + 1 cf: Fenyőfő: Hálóeresztő-árok, 1983. 04. 30. RI; 1 ?: Fenyőfő: Szépalma, 1983. 05. 01. RI - KB: 1 cf: Csesznek: Gézaháza, Mogyoróskert, 1957. 05. 22. BE - IV-V - A fajt Dániából és Franciaországból írták le, több lelőhelyen gyűjtötték és Adelphocoris sp. (Miridae) azaz mezei poloska gazdából nevelték (LOAN 1979). Leírása óta csak hazánkból közölték (Bükki Nemzeti Park: PAPP 1996b, Aggteleki Nemzeti Park: PAPP 1999, FertőHanság Nemzeti Park: PAPP 2002). Peristenus digoneutis LOAN, 1973 - ÉB: 1 cf: Hárskút: Esztergáli-völgy, 1966. 06. 07. PJ; 2 cf: Németbánya: Jáger-völgy, 1967. 06. 2. PJ; 1 ¥: Ugod: Durrogós-tető, 1961. 06. 15. PJ VI. - A fajt 19 ? + 19 cf (a holotípus cf) példány alapján írták le Lengyelországból (1 cf paratípust a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban helyeztek el) (LOAN et BILEWICZ-PAWINSKA 1973). Magyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Osli: Tölösi-erdő) mutatták ki (PAPP 2002). TOBIAS (1986a) Moldovát és Ukrajnát (Krím-félsziget) nevezte meg, mint előfordulását a volt Szovjetunióban. Peristenus grandiceps (THOMSON, 1892) - BF: 1 ?: Köveskál: Kornyi-tó, 1993. 05. 25. PJ; 2 $ : Tihany: Barát-lakások, 1958. 06. 2. SB; 2 ?: Tihany: Külső-tó, 1958. 06. 06. SB KH: 1 ?: Cserszegtomaj: Kőhát, 1990. 06. 17. PJ; 3 $: Sümeg: Sarvaly, 1968. 06. 04-08. PJ; 2 ?: Uzsa, 1993. 05. 24. PJ; 1 ?: Zalaszántó: Tátika, 1968. 06. 06. PJ - DB: 1 cf: Herend: Szolimán, 1982. 08. 04. PJ - ÉB: 1 ?: Bakonybél: Hideghegyi-dűlő, 1961. 06. 13. PJ; 1 ?: Bakonykoppány: Gerence, 1957. 06. 19. PJ; 1 ?: Bakonyszentlászló: ősfenyves, 1960. 05. 18. MF; 1 cf: Hárskút: Esztergáli-völgy, 1966. 06. 07. PJ; 1 ?: Porva: Cuha-völgy, 1957. 06. 27. PJ; 1 cf: Ugod: Somberek, Hubertlak, 1967. 06. 26-29. PJ - KB: 3 ?: Bakonyszentlászló: Vinye, 1957. 06. 13. PJ; 1 cf: Isztimér: száraz gyep hálózva, 1960. 06. 03. PJ - V-VI. és VIII. - Nyugat-Palearktikus areájú, Európa déli felében gyakori / szórványosan előforduló faj. Magyarországon gyakori. A P. rubricollis (THOMSON) és a P. orchesiae (CURTIS) fajoktól kellő gyakorlattal különíthető el. Peristenus laeviventris (RUTHE, 1856) - BF: 1 ?: Vászoly, 1984. 04. 23. PA. - ÉB: 2 cf: Fenyőfő: Szépalma, 1983. 05. 1. Rl 1V-V - BELOKOBYLSKIJ (2000) nyomán palearktikus faj. Európában két országból (Franciaország, Németország) közölték lelőhelyét (SHENEFELT 1969). Magyarországon először az Aggteleki Nemzeti Parkban került elő (PAPP 1999). Peristenus nitidus (CURTIS, 1833) - BF: 1 9: Vászoly, 1985. 05. 25. PJ - V. - SHENEFELT (1969) szerint Európában két országból közölték: Anglia és Németország. Magyarországon majdnem valamennyi nemzeti parkban előkerült, nem gyakori faj. Peristenus obscuripes (THOMSON, 1892) - ÉB: 1 cf: Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 21. PJ - V - TOBIAS (1986) szerint csak Svédországban (innen írták le) és Angliában tudunk előfordulásáról. A magyar fauna új faja. - A Fertő-Hanság Nemzeti Parkból ugyan már közöltem Rábatamási lelőhelyét (PAPP 2002), de a példány P. orchesiae-nak bizonyult az újrahatározáskor. Peristenus orchesiae (CURTIS, 1833) - BF: 1 ?: Balatonfüred: Nagymező, 1978. 05. 07. TS - KH: 1 ?: Cserszegtomaj: Kőhát, 1990. 05. 17. PJ; 2 cf: Sümeg: Sarvaly, 1968. 06. 04-08. PJ; 1 cf: Uzsa, 1993. 05. 24. PJ - ÉB: 1 ?: Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 2. PJ; 1 cf: Hárskút, 1966. 06. 08. PJ; 1 ?: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. 06. 07. PJ; 1 cf : Németbánya: Jáger-völgy, 1967. 05. 29-06. 2. PJ - KB: 1 cf : Isztimér: száraz gyep hálózva, 1960. 06. 03. PJ - V-VI. - SHENEFELT (1969) szerint a következő országokban fordul