H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

margita, Püspökladány, Sáránd ((HIEKE 1983, KÖDÖBÖCZ 2006). A Dél-Alföldről Kelebia és Hercegszántó, valamint Makó, Kétegyháza és Szeged (ERDŐS 1935, ÁDÁM 1981, KÁDÁR - SZÉL 1989, ÁDÁM, RUDNER 1996, HEGYESSY - SZÉL 2002). Budapest és környéke (Pócsmegyer, Nagykovácsi) (KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002). A Dunántúlon a Velencei-tó (Agárd, Gárdony) (KÁDÁR - SZÉL 1989) és a Balaton partvidékéről (Siófok) (HORVATOVICH 1978). A Nyugat- és a Dél-Dunántúlról (Kapuvár, Karapancsa) (HORVATOVICH 1992, SZÉL - BÉRCES 2002). A Bakonyból eddig csak a Balaton-felvidékről ismertük (Csopak, Vászoly) (RETEZÁR SZÉKELY 1999, HEGYESSY - SZÉL 2002). Bakonykútin a fénycsapda összesen két példányt fogott (1999. 07. 05., 2001. 06. 30.). Dyschirius politus (DEJEAN, 1825) - Fényes ásófutrinka Holarktikus, cirkumboreális elterjedésű faj, amely szikes (sós) talajon, napsütötte iszapos vízparton, a síkságon és a dombvidéken egyaránt megtalálható (HURKA 1996). Hazánkban az előző két fajhoz képest jóval gyakoribb, viszonylag sok helyről került elő. Számos adata van a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Bocsa, Bugac, Csévharaszt, Fülöpháza, Izsák, Lakitelek, Ócsa) (ÁDÁM - MERKL 1986) és Hajdú-Bihar megyéből (Debrecen, Haláp, Hortobágy, Kornádi, Sáránd, Zelemér) (KÖDÖBÖCZ 2001, 2006). Az Alföldről ismerjük még a Nyírségből (Bátorliget, Nyíregyháza) (KUTHY1897, KÖDÖBÖCZ 2001), a Tisza-mentéről (Gávavencsellő, Tiszafüred) (KUTHY1897, HEGYESSY 2002), valamint Kalocsáról, Kecskemétről, Kétegyházáról, Makóról és Kunpeszérről (Peszér) (KUTHY1897, KÖDÖBÖCZ 2001). Kimutatták Budapestről és környékéről (Gödöllő, Nagykovácsi) (KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002), a Börzsönyből (Nógrádverőce) (ENDRŐDI 1974), valamint Sátoraljaújhelyről (KUTHY1897). A Dunántúlról ismerjük a Duna mentéről (Paks, Ács) (KUTHY1897), a Velencei-tó mellől (Gárdony) (KÁDÁR - SZÉL 1989), a Nyugat-Dunántúlról (Csorna, Magyarszombatfa, Osli, Pacsa, Rátót) (KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002, SZÉL - BÉRCES 2002), a Dél-Dunántúlról (Böhönye, Püspökszentlászló, Teklafalu) (HORVATOVICH 1991, 1992b) és a Vértesből (Vértessomló) (KUTASI - SZÉL 2000). A Bakonyból TÓTH (1973) WACHSMANN 1907-es adatát ismerteti, újabban Dudarról közölték (HEGYESSY - SZÉL 2002). Bakonykútin a fénycsapda egyetlen példányt fogott (2002. 09. 26). Dyschirius salinus striatopunctatus PUTZEYS, 1846 - Széki ásófutrinka Nyugat-Palearktikus elterjedésű, halobiont faj, amely a síkvidéki szikes, sós élőhelyeken, tengerpartokon fordul elő (HURKA 1996). Hazánkban főként az alföldi szikes puszták lakója. A begyűjtött példányok jelentős részét homokos tóparton, szikes tavak kiszáradt medrében és fényen fogták (ÁDÁM - MERKL 1986). Lelőhelyadatainak zömét az Alfödről, ezen belül a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Bocsa, Bugac, Dömsöd, Dunapataj, Fülöpháza, Fülöpszállás, Izsák, Kunfehértó, Orgovány, Pálmonostora), Hajdú-Bihar megyéből (Debrecen, Derecske, Hortobágy, Konyár, Mikepércs, Sáránd) (KUTHY1897, KÖDÖBÖCZ 2006), Kecskemétről, Kétegyházáról, Kunpeszérről (Peszér) és Szegedről (KUTHY1897, ERDŐS 1935, ÁDÁM 1981, ÁDÁM RUDNER 1996) közölték. Ismerjük még Budapestről a Mecsekből és Velencéről (KUTHY1897, HORVATOVICH 1978). Bakonykútin a fénycsapda mindössze három példányt fogott (2001. 08. 16. (2 pld.), 2002. 06. 14.). A Bakony faunájára új faj.