H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)
PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád
07. 19. RL; 1 9: Németbánya: Jáger-völgy, 1973. 07. 17. PJ; 1 cf: Ugod, 1955. 05. 15., 1 cf: Zirc: Arborétum, 1969. 07. 10. SJ - KB: 1 cf: Bakonyszentkirály: Hajmáspuszta, halastavak, 1972. 05. 19. TS; 4 f: Bakonyszentkirály: Újmajor, 1974. 07. 11. 2 cf BK et HM és 2 cf KÁ; 1 cf: Csesznek: Gézaháza, 1974. 08. 08. KÁ; 5 cf: Dudar, 1973. 07. 24. 3 cf KÁ és 2 cf BK et HM; 2 cf + 2 cf: Dudar: fénycsapda, 1983. 06. - 07.; 1 cf: Öskü, 1976. 08. 18. ZL; 1 9: Vinye; Kőpince-forrás, 1972. 07. 10. TS - V-VIII., leggyakrabban júliusban gyűjtötték. - Az egész Palearktikumban elterjedt és gyakori faj; Magyarországon közönséges. Úgynevezett "ophionoid faj": éjjel mesterséges fényre néha tömegesen repül, testszíne fakósárga / barnás sárga, pontszemei nagyok (PAPP 1994). Homolobus (Chartolobus) infumator (LYLE, 1914) - BF: 1 cf: Balatoncsicsó, 1992. 06. 22. MO - ÉB: 2 9: Bakonybél: Somhegypuszta, fénycsapda, 1967. 07. 20 - 30. RL; 1 9: Fenyőfő: ősfenyves, 1975. 10. 29. TS - VI-VII. és IX. - Bár holarktikus elterjedésű, mégis csak helyenként gyakori faj; Magyarországon gyakori (PAPP 1994). Homolobus (Apátia) truncator (SAY, 1828) - BF: 2 cf: Tihany, 1 cf 1930. 10. 15. SzZ és 1 cf 1973. 09. 26. K. HORSTMANN. - IX-X. - Hazánkban valamennyi állatföldrajzi kerületben gyakori, sőt közönséges (PAPP 1994). Holarktikus faj. HORMIINAE ( = Exothecinae) Noserus FÖRSTER, 1862 Noserus similis (SZÉPLIGETI, 1896) (-Xenarcha similis SZÉPLIGETI) - ÉB: 1 cf: Bakonygyepes, 1957. 05. 09. SÁ - V - SZÉPLIGETI (1896b) a fajt a budapesti Gellért- és Sashegyen gyűjtött egy-egy nőstény és hím példány alapján írta \q Xenarcha similis néven. A rövid eredeti leírás miatt nehezen ismerhető fel. Újabban (TOBIAS 1986a) aRhysipolis mediator HALIDAY szinonimjának tüntetik fel - ugyanakkor a hosszú ideig szinonimnak tartott Noserus génuszt érvényesítik. A Rhysipolis, Noserus, Xenarcha és Colastes génuszok taxonómiai helyzetének tisztázása időszerűvé vált. Rhysipolis FÖRSTER, 1862 Rhysipolis mediator (HALIDAY, 1836) - KH: 1 9: Rezi: fénycsapda, 1977. 06. - VI. - Négy nemzeti parkunkban számos lelőhelyről mutatták ki: Bátorliget Természetvédelmi Terület (PAPP 1991), Bükki Nemzeti Park hat lelőhely (PAPP 1996b), Aggteleki Nemzeti Park egy lelőhely (PAPP 1999) és Fertő-Hanság Nemzeti Park három lelőhely (PAPP 2002). Európában a leggyakoribb Rhysipolis faj. A Bakonyban is elterjedt, eddig nyolc lelőhelyéről tudunk (PAPP 1996a). ICHNEUTINAE Pseudichneutes BELOKOBYLSKIJ, 1996 Pseudichneutes brevis (WESMAEL, 1835) - BF: 1 cf: Tihany: Külső-tó, 1978. 09. 14. CsM - IX. - A nyugati Palearktikumban elterjedt és gyakori faj, Magyarországon inkább szórványos előfordulású; először SZÉPLIGETI (1899) közölte Budapestről, mint a történelmi Magyarország faunájára nézve új fajt.
