H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád

Európában Svédországból (innen írták le) és Lengyelországból (LOAN et BILEWICZPAWINSKA 1973) tudunk hiteles előfordulásáról; TOBIAS (1986a) szerint areája felöleli Ukrajnát, európai Oroszországot, Azerbaidzsánt és Türkméniát. Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 2002). Peristenus stenodemae LOAN, 1973 - BF: 1 ? : Badacsony, 1961. 06. 08. PJ - ÉB: 1 ?: Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 21. PJ; 1 ?: Hárskút, 1966. 06. 08. PJ - V-VI. Lengyelországból írták le (LOAN et BILEWICZ-PAWINSKA 1973), majd előkerült Magyarországról a Bükk (PAPP 1996b) és az Aggteleki Nemzeti Parkban (PAPP 1999). A típus sorozatot (10 ? + 10 cf) a Stenodema virens (LINNÉ) nevű (Heteroptera, Miridae) mezei poloskából nevelték. Pygostolus HALIDAY, 1833 Pygostolus falcatus (NEES, 1834) - ÉB: 7 ?: Fenyőfő: fénycsapda, 1967. 05. 23 - 09. 30. RL; 5 ¥: Bakonybél: Somhegypuszta, fénycsapda, 1967. 06. 21 - 08. 26. - KB: 1 cf: Csesznek: Zörög-hegy, 1961. 07. 22. PJ; 1 ?: Dudar: fénycsapda, 1983. 06. 27. PA - V-IX. - Egész Európában elterjedt és gyakori faj. Éjjel fényre néha tömegesen repül. Magyarországon is gyakori faj. Rilipertus HAESELBARTH, 1996 Rilipertus facialis (THOMSON, 1892) - BF: 1 ?: Tapolca, Szent György-hegy, 1990. 05.16. PJ - DB: 1 cf: Szentgál: Somod, 1975. 05. 22. PJ - ÉB: 1 cf : Csehbánya: Középső-Hajag, 1975. 05. 21. PJ; 1 cf: Fenyőfő: halastavak, 1983. 04. 30. RI; 1 ?: Fenyőfő: Hálóeresztő-árok, 1983. 04. 30. RI; 1 cf: Fenyőfő: Szépalma, 1983. 05. 1. RI - KB: 1 cf; Csesznek: Gézaháza, 1957. 05. 24. SB; 1 ?: Olaszfalu: Malom-völgy, 1976. 05. 20. PJ - IV-V - HAESELBARTH (1996) szerint csak néhány európai országból ismerjük előfordulását: Svédország (innen írták le), Dánia, Németország. TOBIAS (1986a) szerint Oroszországban is előfordul (európai rész, Altáj-hegység). Hazánkban a Bükk (PAPP 1996b) és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (PAPP 2002) mutatták ki tévesen a Peristenus génuszban. Syntretus FÖRSTER, 1862 Syntretus (Syntretus) conterminus (NEES, 1834) - ÉB: 1 ?: Gyulafirátót: Kispapod, 1967. 08. 17. PJ; 1 ?: Németbánya: Jáger-völgy, 1963. 08. 23. PJ - VIII. - Európa-szerte elterjedt és inkább szórványosan előforduló faj; Magyarországhoz legközelebb Ausztriából ismerjük (VAN ACHTERBERG et HAESELBARTH 2003). Microctonus conterminus néven SZÉPLIGETI (1896b) közölte Magyarországról (Budapest). Syntretus (Syntretus) idalius (HALIDAY, 1833) (=Microctonus cultus MARSHALL, 1887; =Microctonus vernalis WESMAEL, 1835) - BF: 2 cf: Felsőörs, 1966. 05. 30. PJ - DB: 1 cf: Sáska: Agártető, 1967. 05. 11. PJ - ÉB: 2 cf; Németbánya: Jáger-völgy, 1967. 05. 29-06. 2. PJ - V-VI. - Egész Európában eltejedt és leggyakoribb Syntretus faj. Magyarországon is elég gyakori, először S. vernalis néven (PAPP 1983) jelentették a Hortobágy Nemzeti Parkból (Újszentmargita). Syntretus (Syntretus) klugii (RUTHE, 1856) - BF: 1 ?: Felsőörs, 1966.05. 30. PJ - V - Öt európai országban tudunk kevés lelőhelyéről (VAN ACHTERBERG et HAESELBARTH 2(X)3: 45):