H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)
PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád
Microctonus retusus (RUTHE, 1856) {-Perilitus caudatus THOMSON, 1892) - BF: 1 ? (det. Haeselbarth 1995): Keszthely, 1977. 07. 09. PJ - VII. - Hiteles előfordulása három európai országra szorítkozik: Németország, Svédország, Moldova (TOBIAS 1986a). A magyar fauna új faja. Microctonus secalis (HALIDAY, 1833) (=Perilitus cerealium HALIDAY, 1835) - ÉB: 1 cf: Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 21. PJ; 1 ?: Fenyőfő, 1961. 08. 22. PJ - DB: 1 cf: Gyulafirátót: Miklád, 1967. 08. 16. PJ - KB: 1 cf: Fehérvárcsurgó, 1923. 09. BL; 3 d: Olaszfalu: Alsópere, 1966. 07. 11-14. PJ - V. és VII-IX. - Palearktikus areájú faj, Európában jobbára szórványosan fordul elő. A magyar fauna új faja. Perilitus NEES, 1818 Perilitus eugeni HAESELBARTH, 1999 - KB: 1 ?: Olaszfalu: Alsópere, 1966. 07. 11-14. PJ - VII. - A közelmúltban (HAESELBARTH 1999) Mongóliából leírt fajnak váratlanul Magyarországon, a Bakonyban vált ismertté második előfordulása. A magyar fauna új faja. -A bakonyi egyetlen nőstény példány alig néhány bélyegben különül el a holotípustól (amit a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum őriz): (1) a csáp 22-ízű (és nem 23-24 ízű); (2) a 3. comb ötször hosszabb a szélességénél (és nem 4.5x, ezzel ellentétben az Abb. 91-en, HAESELBARTH I.e., majdnem hatszor hosszabb); (3) a szárnyjegy barna (és nem opálosan sárgás barna); (4) a potroh anteriorális fele rőtszínű (és nem sárga). Perilitus falciger (RUTHE, 1856) - DB: Sáska: Agártető, 1967. 05. 11. PJ - V. - A nyugati Palearktikumban általánosan elterjedt de szórványos / gyakori előfordulású faj (HAESELBARTH 1998, 1999). Perilitus foveolatus REINHARD, 1862 (=P. sicheli GIARD, 1895) - KB: 1 cf: Olaszfalu: Alsópere, 1966. 08. 11-14. PJ - VIII. - HAESELBARTH (1999) szerint a következő európai országokban tudunk előfordulásáról: Anglia, Belgium, Németország, Magyarország, ÉszakOlaszország. Gyakori faj. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896b) közölte Budapest (Gellérthegy) lelőhelyét. Perilitus regius HAESELBARTH, 1999 - ÉB: 1 tf: Németbánya: Jáger-völgy, 1967. 05. 29-06. 2. PJ - VI. - A közelmúltban leírt fajnak (HAESELBARTH 1999) számos európai országban (Franciaország, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia: Erdély, Horvátország, Bulgária) gyűjtötték példányait. Hazánkban is több lelőhelyről ismert. Perilitus rutilus (NEES, 1811) (=P. str-emius MARSHALL, 1887, =P. tuberculatus ZAYKOV, 1981) - BF: 2 ? (det. Haeselbarth): Tihany, 1929. 07. 13. ZSG - ÉB: 1 J: Bakonybél: Szömörkés, 1963. 05. 24. PJ; 1 cf: Iharkút, 1969. 05. 27-28. PJ - KB: 1 ?: Bakonynána: Alsópere, 1964. 08. 28. PJ; 1 ? + 1 <f (det. Haeselbarth): Csesznek: Gézaháza, Mogyoróskert, 1957. 05. 22. SB; 1 <f: Olaszfalu: Alsópere, 1966. 07. 11-14. PJ; 1 ?: Tés: Móroctető, 1969. 07. 18. PJ - V és VII-VIII. - Holarktikus elterjedésű, Európában gyakori faj. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896b) közölte Budakesziről, majd kimutatták a Bátorliget Természetvédelmi Területről (PAPP 1991), a Bükki Nemzeti Parkból (GYÖRFI 1959a, PAPP 1996), az Aggteleki Nemzeti Parkból (PAPP 1999) és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (PAPP 2002). Szemben más európai országokkal, Magyarországon gyakori faj.
