H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

(HÙRKA1996). Hazánkban ritka, sporadikus elterjedésű faj, főként az Alföld és a dombvidék mocsaras helyein fordul elő, de almaültetvényben is gyűjtötték (SZÉL - HEGYESSY 1996, KUTASI et al 2004). A példányok jelentős részét fényen fogták. Az Alföldről ismerjük a Kiskunságból (Ócsa) (ÁDÁM - MERKL 1986), a Hortobágyról (Újszentmargita), a Nyírségből (Bátorliget, Nyíregyháza, Újfehértó) (KASZAB - SZÉKESSY 1953, KÁDÁR - SZÉL 1989, KUTASI et al. 2004), a Közép-Tisza vidékéről (Nagyrév, Szolnok) (TALLÓSI 2003), valamint Kalocsáról, Makóról és Szegedről (KUTHY1897, ERDŐS 1935, KÁDÁR - SZÉL 1989). Az Északi-középhegységből is több lelőhelyadata ismert (Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Párád, Perőcsény, Sirok, Síkfőkút, Szín) (SZÉL 1999, HEGYESSY - SZÉL 2002, KÖDÖBÖCZ 2006). Gyűjtötték Budapesten és Nagykovácsiban is (KUTHY1897, KÁDÁR - SZÉL 1989). A Dunántúlról további adatai vannak a Dél-Dunántúlról (Darány, Karapancsa Szársomlyó, Vízvár, Teklafalu) (HORVATOVICH 1981, 1989, 1992a, 1995). A NyugatDunántúlon Kőszegen, Magyarszombatfán és Pacsán fogták (KÁDÁR - SZÉL 1989, NAGY et al. 2004). A Velencei tó mellől Agárdról és Gárdonyból került elő, valamint a Fertő-tónál és a Duna menti Ácsnál is megtalálták (KUTHY1897, KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002). A Bakonyból is több lelőhelyadata ismert: Bakonybél, Bakonysárkány, Fenyőfő, Csesznek, Csopak, Vászoly (TÓTH 1973, RETEZÁR - SZÉKELY 1999, HEGYESSY - SZÉL 2002). A Bakonykúti fénycsapda összesen 8 példányt fogott június közepe és augusztus eleje között. Agonum longicorne CHAUDOIR, 1846 - Alföldi kisfutó Pontomediterrán elterjedésű faj, amely sík területek növényzettel benőtt vízpartjain fordul elő (HÙRKA 1996). Hazánkban is főként a síkvidékek mocsaras területein, ártéri erdőben előforduló, meleg és nedvességkedvelő faj. Az Alföldről ismerjük a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Bugac, Fülöpháza, Izsák, Lakitelek, Ócsa, Pálmonostora) (ÁDÁM - MERKL 1986), a Hevesi Puszták Tájvédelmi Körzetből (Átány) (HORVATOVICH 2002), valamint Ceglédről, Dömsödről, Hódmezővásárhelyről, Kecskemétről, Kelebiából és Mezőberényből (CSÍKI 1946, KÁDÁR - SZÉL 1995, HEGYESSY - SZÉL 2002). Kimutatták még a borsodi Nyékládházáról is (KÁDÁR - SZÉL 1995). A legtöbb lelőhelye a Dél-Dunántúlról származik: Simontornya, Gyulaj, Baláta-tó, Barcsi borókás, (CSÍKI 1946, HORVATOVICH 1992a, BÉRCES 2002), Dráva-mente (Barcs, Berzence, Bélavár, Drávapalkonya, Drávasztára, Majláthpuszta Matty, Őrtilos) (HORVATOVICH 1995, 1998), Karapancsa (HORVATOVICH 1992a), Kétújfalu (SÁR 1992), Teklafalu. A Szigetközben Ásványrárón és Nagybajcson gyűjtötték (Szél Győző szóbeli közlése) ezen kívül Érden is fogták (CSÍKI 1946). A Bakonyból eddig csak Tihanyból ismertük (TÓTH 1973). Bakonykútin a fénycsapda mindössze egy példányt fogott (2003. 06. 30.). Platynus longiventris MANNERHEIM, 1825 - Termetes kisfutó Nyugat-Palearktikus faj, melynek elterjedése kelet felé eléri Nyugat-Szibériát. Nedvességkedvelő futóbogár, amely a növényzettel sűrűn benőtt vízpartokon, mocsaras területeken, ártéri erdőkben fordul elő (HÙRKA 1996). Ritka hazai fajunk, minden lelőhelyéről csak néhány példányban került elő, főként fényen fogták, de fakéreg alatt is gyűjtötték. Hazánkban főként a síkvidékeken fordul elő,