H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

csapdájának 10 éves adatsora lett feldolgozva (KUTASI - KÁDÁR 2003). Mindhárom dolgozat tartalmaz a Bakony faunájára új fajokat, melyeket fényen gyűjtöttek. Ez is mutatja a módszer fontosságát a Bakony futóbogár-faunisztikai feltárásában. Anyag és módszer A gyűjtéseket Jermy-típusú, 125 W-os higanygőz izzóval működő fénycsapdával végezték Bakonykútin. A csapdát Szabóky Csaba lepidopterológus telepítette a falu legszélső házának kertjébe, melyet félkörívben szántó vett körül. A fénycsapda kezelését Rácz Gábor végezte. A gyűjtések 1999-től 2003-ig folytak, a csapda márciustól novemberig minden éjszaka szürkülettől pirkadatig működött. A fajok határozásához FREUDE (1976) és HURKA (1996) munkáit használtuk. Az Ophonus-fajok pontos determinálása ivarszervi vizsgálattal történt, melyhez SCIAKY (1987) revízióját vettük igénybe. A fajokat RETEZÁR (1999) fajlistája alapján, némileg módosítva közöljük. A név után a fajok elterjedését és ökológiai jellemzőit is megadjuk, előbbit HÙRKA (1996) utóbbit pedig KIRSCHENHOFER (1989) munkája nyomán. Eredmények A Bakonykútin végzett fénycsapdázás során 1999 és 2003 között 108 futóbogár faj 26 484 egyedét gyűjtöttük. A vizsgálat során a hazai futóbogárfauna mintegy ötödét sikerült kimutatni. Ez magas érték, különösen, ha összevetjük a Csopakról közölt listával, ahonnan 10 év alatt mindössze 58 fajt sikerült kimutatni (KUTASI - KÁDÁR 2003). Az előkerült fajok több mint harmada (34 %) nyugat-palearktikus, 15 %-a pedig palearktikus elterjedésű, nagyobb számban fordulnak elő a transz-palearktikus (9 %) és az euroanatóliai (6 %) faunaelemek. A gyakori elterjedési típusok megoszlása a csopaki fénycsapda-anyaggal csaknem azonos. A széles tűrőképességű fajok aránya magas, mintegy 70 %. A mintákban legnagyobb számban nedvességkedvelő (hygrophil) fajok fordultak elő (46 %), nagyobb számban találtuk még a szárazságkedvelő (xerophil) fajokat is (16 %). A vízpartokon (ripicol) (25 %) és mocsaras helyeken (paludicol) (14 %) élő fajok aránya volt a legmagasabb. Viszonylag magas volt a sótűrő és szikes területekhez kötődő fajok száma (12 %). A fénycsapdázással gyűjtött egyéb mintákhoz hasonlóan Bakonykútin is néhány faj adta az előkerült futóbogár-példányok nagy részét. A gyűjtött egyedek több mint 60 %-át két faj, a Harpalus calceatus (36 %) és a Harpalus griseus (25 %) tette ki. A Harpalus rufipes és a Trechus quadristtiatus 5 % körüli gyakorisággal fordult elő, amíg az Ophonus rufiharbis, az O. melletti, az O. azureus és a Harpalus tenebrosus fajok gyakorisága valamivel meghaladta a 3 %-ot. A fentebb felsorolt 8 faj egyedszáma a gyűjtött minta 87 %-át tette ki. A gyakori fajokon kívül a Bakony faunájára 7 új futóbogárfajt sikerült kimutatni: Dyschirius salinus striatopunctatus PUTZEYS, 1846, Platynus longiventris MANNERHEIM, 1825, Dicheirotrichus rufithorax (C. R. SAHLBERG, 1827), Parophonus hirsutulus (DEJEAN, 1829), Ophonus subsinuatus REY, 1886, Perigona nigriceps (DEJEAN, 1831), Dromius angustus BRULLÉ, 1834). Ezeken kívül további 13 országosan is ritka futóbogár került elő: Clivina ypsilon DEJEAN, 1829, Dyschirius chalceus ERICHSON, 1837, Dyschirius politus (DEJEAN, 1825), Dyschirius tristis STEPHENS, 1827, Agonum atratum (DUFTSCHMID, 1812), Agonum gracilipes (DUFTSCHMID, 1812), Agonum longicorne CHAUDOIR, 1846, Amara convexiuscula (MARSHAM, 1802), Bradycellus verbasci (DUFTSCHMID, 1812), Trichocellus piacidus