H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Phanerotoma WESMAEL, 1838 VAN ACHTERBERG (1990) revíziója nyomán 39 Phanerotoma fajt ismerünk a Palearktikumból, közülük 11 faj került elő a magyar faunában (PAPP 1996b). A bakonyi Phanerotoma fajok száma 6, ami a hazai fajok 54,5 %-a. Phanerotoma (Phanerotoma) acuminata SZÉPLIGETI, 1908 - BF: 1 9 : Tihany, fénycsapda, 1983. V-VI. - KB: 1 9: Dudar, fénycsapda, 1983. VI-VII. - V-VII. - SZÉPLIGETI (1908) a bánáti Mehádiáról írta le; Európában gyakori, kelet felé egészen Mongóliáig hatol. Hazánkban gyakori faj. Phanerotoma (Bracotritoma) atra SNOFLÁK, 1951 - BF: 1 cf: Felsőörs, 1966. V 30. PJ V - A fajt a közelmúltban sikerült kimutatni a magyar faunában, tíz európai országban tudunk előfordulásáról (PAPP 1996b). Phanerotoma (Bracotritoma) bilinea LYLE, 1924 (=Ph. gregori SNOFLÁK, 1951) - KB: 19 + 1 cf : Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7. PJ - VIII. - Bár Európa számos országából kimutatták, Magyarországon meglehetősen ritka: összesen négy lelőhelyét közölték (PAPP 1996b). Phanerotoma (Phanerotoma) dentata (PANZER, 1805) - BF: 1 9: Keszthely, 1909. VII. 1. ? + 1 cf; Tihany, 1966. VI. 20. ML; (1 ?) és 1967. VII. 6. ML (1 cf). - KH: 1 9: Uzsa, csarabos, 1970. VIII. 17. PJ - DB: 1 9: Nagyvázsony, Kab-hegy, 1970. VIII. 19. PJ - KB: 1 o": Dudar, fénycsapda, 1983. VII. 4. - VI-VII. - Hasonlóan a Ph. bilinea-hoz Európa-szerte elterjedt, nálunk mégis inkább szórványosan gyűjtötték; a Bakonyban viszonylag számos lelőhelyen került elő. Phanerotoma (Phanerotoma) fracta KOKUJEV, 1903 - BF: 1 9 : Tihany, Külső-tó, 1972. VII. 19. TS; 1 9 + 1 cf; Vászoly, 1982. VI. 27. PA - VI-VII. - Palearktikus elterjedésű faj. Magyarországon a Nagyalföldön (1/1 Eupannonicum) gyakori, a többi faunajárásban jobbára szórványosan gyűjtötték (PAPP 1996b). Phanerotoma (Bracotritoma) tritoma (MARSHALL, 1898) - BF: 1 9: Gyenesdiás, 1910. VIII. 9. GyJ-ÉB: 1 9: Bakonybél, Somhegypuszta, 1967. VIII. 6-10. RL; 1 9: Hárskút, 1993 VII. 8. PJ - VII-VIII. - Dél-európai elterjedésű faj; Magyarországon elég gyakori, összesen 15 helyen gyűjtötték (PAPP 1996b). Phanerotomella SZÉPLIGETI, 1900 Európában eddig két Phanerotomella faj került elő (VAN ACHTERBERG 1990), mindkettő él Magyarországon is, a Bakonyból csak az egyiket sikerült kimutatni. Világméretben ZETTEL (1989) revideálta a Phanerotomella fajokat. Phanerotomella bisulcata (HERRICH-SCHAEFFER, 1838) - BF: 1 cf; Tihany, 1971. VI. 19. ML - VI. - Közép- és dél-európai faj, kelet felé Moldáviáig ismert areája. Magyarországon inkább szórványos előfordulású, összesen hat lelőhelyen gyűjtötték (PAPP 1996b). SIGALPHINAE Acampsis WESMAEL, 1835 Acampsis alternipes (NEES, 1816) - ÉB: 1 cf; Eplény, Malomréti-völgy, 1974. IV 23. TS - KB: 1 cf: Csesznek, Gézaháza, 1957. V 24. ML - V - A nyugati Palearktikumban elterjedt faj. Magyarországon eléggé gyakori, először SZÉPLIGETI (1896a) közölte Budapestről (Sasés Svábhegy), jelenleg 14 hazai lelőhelyéről tudunk (PAPP 1996b).