H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Zirc, PK - VI. - 1996-ban jelentették először Magyarországról, addig csak Azerbajdzsánból ismertük. A bakonyi három lelőhelyén kívül még tíz előfordulási helyét jegyezték fel hazánkban. Feltűnő, hogy a magyarországi 22 példány közül csak egyetlen nőstény akadt (PAPP 1996b). Chelonus subcorvulus TOBIAS, 1964 - BF: 1 ?: Balatoncsicsó, Csicsói erdő, 1993. VIII. 9. PJ - VIII. - Kazahsztánból írták le, magyarországi (bakonyi) lelőhelye a faj második előfordulási adata. A magyar fauna új faja. Chelonus submuticus WESMAEL, 1835 non auct. (=Ch. luteipes THOMSON, 1874) - BF: 1 cf: Tihany, 1929. IX, ZsG - ÉB: 1 o": Hárskút, 1993. VII. 8. PJ; 1 ?: Nyirád, Felső-Nyirádierdő, 1965. VI. 23-25. PJ - VI-VII. és IX. - A nem Wesmael értelmében azonosított Ch. submuticus auct. a Ch. productus HERRiCH-SCHAEFFER-rel azonos; míg a Wesmael-féle Ch. submuticus meglehetősen ritka faj. Hiteles lelőhelyei Európában Belgium, Svédország és Magyarország. Hazánkban összesen 15 lelőhelyét regisztrálták (PAPP 1996b). Chelonus subseticornis TOBIAS, 1971 - BF: 1 ?: Veszprém, Jutás, legelő, 1958. VIII. 11. PJ - VIII. - A nyugati Palearktikumon belül Szlovákia és Magyarország a legnyugatibb előfordulása. Hazai lelőhelyeinek a száma hat (PAPP 1996b). Microchelonus SZÉPLIGETI, 1908 (=Chelonella SZÉPLIGETI, 1908) Jelenleg 179 Microchelonus fajt ismerünk a Palearktikumból, a fajok zömét Tobias írta le az elmúlt három évtizedben. A 179 faj közül Európában 66, Magyarországon 49 faj fordul elő, e két szám a további kutatások során várhatóan tetemesen emelkedni fog. A Bakonyból 14 fajt mutattunk ki, ez a hazai fajok 28,5 %-a. A bakonyi Microchelonus fajok száma ugyancsak várhatóan legalább meg fog kétszereződni a jövőbeni vizsgálatok során. Microchelonus atripes (THOMSON, 1874) - BF: 1 cf: Lovas, 1963. VIII. 9. PJ - KH: 2 ?: Vállus, Büdöskút, Fekete-hegy, 1964. V 26. PJ - ÉB: 1 ? + 2 cf: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. PJ; 1 cf: Hárskút, 1966. VI. 8. PJ - V és VIII. - Európai elterjedésű és feltehetően gyakori faj. Hazánkban gyakori (PAPP 1996b). Microchelonus caucasicus (ABDINBEKOVA, 1967) - BF: 5 ? + 6 cf : Köveskál, Kornyi-tó, 1993. V 25. PJ; 2 ?: Várpalota, Badacsony, 1969. VI. 28. PJ - ÉB: 2 ? + 1 cf: Hárskút, 1966. VI. 8. PJ - V-VI., májusban gyűjtötték gyakran. - Hazánkban és Svájcban (PAPP& RÉZBÁNYAI-RESER 1996) éri el nyugati elterjedésének ismert határát. A volt Szovjetunió nyugati felében messze elterjedt, nálunk a Nagyalföldön (Eupannonicum 1/1) és a Magyar Középhegységben (Matricum 1/1-2) egyaránt gyűjtötték. Microchelonus contractus (NEES, 1816) - BF: 1 ? + 3 cf : Dörgicse, Kőhegy, 1959. V 7. PJ; 1 cf: Kapolcs, Bondoró-hegy, 1968. V 8. PJ; 1 ?: Mindszentkálla, Öreg-hegy, 1994. VI. 3-6. RI - KH: 1 ?: Vállus, Büdöskút, Fekete-hegy, 1964. V 26. PJ - DB: 2 ?: Bánd, Miklós Pál hegy, 1966. III. 11. ex fructus Dipsaci lacinati 1966. IV 16. leg. et educ. PJ - ÉB: 1 ? : Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5. PJ; 1 ?: Hárskút, 1966. VI. 8. PJ - KB: 1 ?: Balinka, Ubaldpuszta, 1968. VIII. 6. PJ; 2 cf: Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7. PJ - IV-VI. és VIII, májusban gyűjtötték legtöbbször. - Palearktikus elterjedésű, nálunk az egyik leggyakoribb Microchelonus faj. Microchelonus dispar (MARSHALL, 1885) - DB: 1 ?: Gyulafirátót, Miklád, 1967. VIII. 16. PJ - VIII. - Hosszú ideig csak Angliából ismertük, a közelmúltban mutatták ki Magyarországról (Gyulafirátóton kívül még Újszentmargitáról; PAPP 1996). Microchelonus erosus (HERRICH-SCHAEFFER, 1838) (—Chelonus Chelonella hungaricus SZÉPLIGETI, 1896; =M. analipennis FAHRINGER, 1934; =M. frivaldszkyi SHENEFELT, 1973) -