H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Eubazus (Brachistes) semicastaneus (MARSHALL, 1893) - BF: 2 <?: Felsőörs, 1966. V 30. PJ; 1 9: Veszprém, Alsó-erdő, 1967. V 1. PJ - DB: 1 cf: Sáska, Agártető, 1967. V. 11. PJ - Hosszú ideig csak Angliából és Ausztriából ismertük előfordulásait. Újabban került elő Magyarországról (Nagyvisnyó) és Romániából (Erdély: Meszes-hegység) egy-egy hím példánya. Eubazus (Brachistes) sochiensis TOBIAS, 1976 - KH: 1 9: Uzsa, csarabos, 1970. VIII. 17. PJ - VIII. - Az oroszországi Szocsiból írták le; Magyarországon legújabban mutatták ki összesen három lelőhelyen gyűjtött három nőstény példány alapján (PAPP 1997a). Eubazus (Brachistes) subvagus TOBIAS, 1986 - BF: 1 cf: Badacsony, 1990. V. 25. PJ - V - Az ukrajnai Krím-félszigetről írták le, majd Magyarország (két lelőhellyel) lett második ismert előfordulása (PAPP 1997a). Eubazus (Brachistes) tibialis (HALIDAY, 1835) - KH: 1 cf: Cserszegtomaj, Kőhát, 1990. V. 17. PJ - ÉB: 1 cf: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20. PJ - Európa-szerte gyakori ill. közönséges faj, Magyarországon is sok helyen gyűjtötték. Eubazus (Brachistes) vagus (RUTHE, 1867) (l=Calyptus caudatus NIEZABITOWSKI, 1910) - KB: 1 cf: Olaszfalu, Malom-völgy, 1975. V 20. PJ - Magyarországon csak a közelmúltban vált ismertté a Bükki Nemzeti Parkból, majd további három lelőhelyét közölték (PAPP 1996a, 1997a). Polydegmon FÖRSTER, 1862 Polydegmon sinuatus FÖRSTER, 1862 nec SZÉPLIGETI, 1896 (-Pambolus pillichi ZILAHI-KISS, 1915) - BF: 24 9: Köveskál, Kornyi-tó, 1993. V 25. PJ; 5 9 + 3 cf: Tapolca, Szent György-hegy, 1990. V 16. PJ - KH: 1 9: Cserszegtomaj, Kőhát, 1990. V 17. PJ; 1 cf: Vállus, Csetény, 1969. V 23. PJ - DB: 1 9: Gyulafirátót, legelő, 1973. VI. 20. PJ - ÉB: 1 9: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7. PJ - KB: 2 9: Isztimér, 1960. VI. 3. PJ - V-VI., túlnyomóan májusban gyűjtötték. - A Palearktikum sztyep ill. erdős-sztyep övezetének jellegzetes brakonida faja. Magyarországon is gyakori faj. Schizoprymnus FÖRSTER, 1862 Schizoprymnus acataphractus (SNOFLÁK, 1953) - BF: 1 cf : Tapolca, Szent György-hegy, 1990. V. 16. PJ - V. - Csehországból (Moravia) írták le, azóta csak Magyarországról került elő. Nálunk először a Hortobágy Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 1983). Ritka faj. Schizoprymnus ambiguus (NEES, 1816) - BF: 1 9: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-ró\ hálózva, 1968. VI. 26. PJ; 1 9 + 1 cf: Keszthely, Újmajor, 1961. VI. 20. ex larva Neoglocianus maculaalba HERBST (Col. Curculionidae) 1961. VII. 5. (új gazda), gazda tápnövénye: Papaver somniferum LINNÉ, leg. et educ. Sáringer Gyula. - KH: 22 9 + 10 cf: Hévíz, 1961. VI. 27. ex larva Neoglocianus maculaalba HERBST (Col. Curculionidae) 1961. VIII. 5. (10 d") és 1961. VIII. 9. (22 9), gazda tápnövénye: Papaver somniferum LINNÉ, leg. et educ. Sáringer Gyula. - ÉB: 1 cf: Hárskút, 1993. VII. 8. PJ - VI-VIII. - A nyugati Palearktikumban általánosan elterjedt faj. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1898a) jelentette lelőhelyeit. Egyik leggyakoribb Schizoprymnus fajunk. Schizoprymnus azerbaidzhanus (ABDINBEKOVA, 1967) - ÉB: 6 9: Hárskút, 1993. VII. 8. PJ - VII. - Csak Azerbajdzsánból (innen írták le), Bulgáriából és Magyarországról ismerjük. A Sch. obscurus-hoz nagyon hasonlít (PAPP 1998). Schizoprymnus brevicornis (HERRICH-SCHAEFFER, 1838) (=Sigalphus sculpturatus SZÉPLIGETI, 1898) - BF: 1 9 + 1 cf : Veszprém, Szabadságpuszta, 1972. VII. 16. PJ - VII. -