H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KEVEY BALÁZS: A Bakonyalja homokvidékének erdei. I. Általános rész

homokvidékének erdeiről szerzett általános ismereteimet szeretném közzétenni, majd cikksorozatom többi részeiben egy-egy asszociáció részletes jellemzését fogom megadni. 2. A kutatás módszerei A Bakonyalja homokvidékének erdeiben klasszikus módszerrel (Zürich-Montpellier) cönológiai felvételeket készítettem. Mivel a felmérések még nem fejeződtek be, ezek táblázatos anyagát későbbi dolgozataimban kívánom bemutatni. A társulásneveknél a legújabb hazai nómenklatúrát (BORHIDI - KEVEY 1996; BORHIDI - SÁNTA 1999; BORHIDI 2003) követem. 3. A Bakonyalja homoki erdei A Bakonyalja homokvidékének viszonylagos bolygatottsága (terjedelmes akácosok, telepített erdei-, fekete- és lucfenyvesek) miatt sok helyen nehéz volt a potenciális vegetáció megítélése. A terepmunkák során a domborzati és mikroklimatikus viszonyok, valamint az indikátorfajok előfordulása szerint sikerült az erdőtársulások elkülönítése. Ezek egymással való kapcsolatát egy vegetáció-keresztmetszeten mutatom be (1. ábra). 3.1. Egeres mocsárerdők Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae BORHIDI in BORHIDI - KEVEY 1996 A kutatott homokvidéket átszelő északnyugati irányba folyó patakok alsó szakaszán a hullámtér néhol kiszélesedik, s ilyen helyeken a patak vize lelassulva szétterülhet. így jönnek létre ún. félig pangóvizes termőhelyek (pl. Görgő-ér), amelyek az égeres mocsárerdők (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) kialakulását teszik lehetővé. Vizük oldott oxigénben valamivel gazdagabb, mint a láperdőké, ezért alattuk csak mérsékelt tőzegképződés figyelhető meg. Faji összetételük ennek megfelelően kissé a láperdőkhöz hasonlítható, de némi ligeterdei sajátosságokat is mutatnak. Lombkoronaszintjüket túlnyomórészt Alnus glutinosa alkotja, míg aljnövényzetükben mocsári növények (pl. Carex acutiformis, Carex riparia, Caltha palustris) uralkodnak. E társulás felmérése Magyarországon eddig csak a Zselicben (BORHIDI 1984), és a Szigetközben (KEVEY - ALEXAY 1996) történt meg. 3.2. Egerligetek Aegopodio-Alnetum V KÁRPÁTI - I. KÁRPÁTI et JURKO (in JURKO 1961, in SOMSAK 1961) 1963 A homokvidék patakjainak (Hódos-ér, Halastói-patak, Görgő-ér) szűkebb medreit égerligetek (Aegopodio-Alnetum) kísérik. Állományaik öntés-erdőtalajokon fejlődnek. Az előbbi asszociációhoz képest itt a patak vize gyorsabban folyik, s öntésterületén nincsenek pangó jellegű termőhelyek. Tíz cönológiai felvétel (KEVEY ined.) szerint faji összetételük