H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

TÓTH SÁNDOR: Adatok a Balatonba torkolló kisvízfolyások kétszárnyú (Diptera) faunájához

A táblázat jól mutatja, hogy a vizsgált mintavételi helyek közül a kimutatott fajszám szempontjából az Örvényesi-séd Örvényes melletti szakasza vezet (36 faj), de nem sokkal marad el mögötte a a Burnót-patak kővágóörsi (33 faj), valamint az Eger-víz Szigliget mel­letti (27 faj), továbbá a Tapolca-patak raposkai szakasza (27 faj) sem. Ez a jelek szerint an­nak köszönhető, hogy a patakok e szakaszai lassú áramlásúak és dús növényzetűek. Vi­szonylag magas a fajszám a Csopaki-séd nosztori-völgyi (26 faj), valamint a Tapolca-patak szigligeti szakaszán (24 faj). A legkevesebb faj a Lovasi-séd lovasi szakaszán (5 faj), vala­mint a Burnót-patak ábrahámhegyi szakaszán (3 faj) került elő. A Nematocera alrendbe tartozó fajok közül kettőt érdemes kiemelni. Az Eutonia barbi­pes nevű Limoniidae állóvízi fajként szerepel a Limnofauna Europaea megfelelő fejezeté­ben (MENDL 1978). Ennek ellenére nagyobb számban került elő a Tapolca-patak 3. minta­vételi helyén. Igaz, hogy ez a pataknak egy viszonylag lassú folyású szakasza. A kis fajszá­mú Ptychopteridae családba tartozó ritka, eddig hazánknak csak néhány hegyvidékéről is­mert Ptychoptera lacustris-xóX kiderült, hogy jelentős populációja él a Pécsely-patak 3. min­tavételi helyén. A pataknak ez a közvetlenül Örvényes fölötti szakasza habitusában is na­gyon emlékeztet hegyi patakokra. Valószínűleg ennek köszönhető a faj jelenléte. A Brachycera alrend fajai közül egyelőre különösebb ritkaságról nem lehet beszámolni. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a kutatás számos új ökológiai adattal gyarapítja is­mereteinket, így pl. a Burnót-patak 2. mintavételi helyén előkerült Atylotus rusticus nevű bögöly nem szerepel a Limnofauna Europaea-ban (KAURI 1978). Ugyanez mondható el több Syrphidae fajról is, melyeket hiába keresünk az említett munka (VENTURI 1978) zen­gőlegyekkel foglalkozó fejezetében. Az ebből a szempontból új adatnak számító zengőle­gyek a következők: Chrysogaster lucida, Chrysogaster macquarti, Chrysogaster solstitialis, Neoascia annexa, Neoascia interrupta, Neoascia meticulosa, Neoascia tenur. Viszonylagos rit­kasága miatt kell megemlíteni az Odontomyia angulata nevű katonalégy- (Stratiomyidae) fajt, melyet a fentebb idézett munka (KAURI 1978) kifejezetten állóvízi szervezetként tartal­maz. Ennek lárvája ugyanis előkerült az Eger-víz 1. sz., valamint a Csopaki-séd 1. sz. lassú áramlású mintavételi helyén. Összefoglaló értékelésként érdemes összehasonlítani a vizsgált patakok Diptera-fauná­ját a kimutatott fajszám alapján. Erre alkalmas egy térbeli oszlopdiagram, mely jól érzékel­teti, hogy az egyes családok milyen fajszámmal vannak képviselve a különböző mintavételi helyeken gyűjtött anyagban (2. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom