H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)
PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae
Dinotrema clarimembre (FISCHER, 1974) - BF: 1 9: Keszthely, 1980. VIII. 12, PJ. VIII. - Leírása óta csak Ausztriából ismerjük. A magyar fauna új faja. Dinotrema concinnum (HALIDAY, 1838) - BF: 3 9 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 6: Bakonybél, Vörös János-séd, 1965. IX. 1, PJ. - V és IX. - Hiteles határozású példányait a következő országokból közölték: Írország, Anglia, Svédország, Ausztria, Magyarország és európai Oroszország (Leningrád régió). Várhatóan még számos európai országból fogják közölni. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896b: 320) közölte a budapesti Hárshegyen gyűjtött példányok alapján. Dinotrema costulatum (THOMSON, 1895) (l=Aspilota naeviforme FISCHER, 1973a) - BF: 1 9 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - KH: 1 9 : Uzsa, 1963. VI. 4, PJ. - ÉB: 1 9 : Eplény, Malomréti-völgy, 1977. IX. 24, PA. 1 ő: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1967. VI. 2, PJ. - V-VI. és IX. - A csáp 21- (1 9 ), 24- (1 9 ), 26(1 9 ) és 27-ízű (1 cT); a középső csápízek hossza l,5-szer-l,8-szor hosszabb a vastagságánál. A középmellvarrat éppen és elkeskenyedően éri el (a D. naeviforme holotípusán is) a középmelloldal (mesopleura) mellső szélét. Az 1. hátlemez 1,8-2-szer hosszabb a hátsó szélességénél. Leírása óta csak Svédországból és Ausztriából (a D. naeviformis alapján) ismerjük. Magyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban (Csorna) találták meg (PAPP 2002: 576). Dinotrema cratocera (THOMSON, 1895) - ÉB: 1 9: Farkasgyepű, Melico-Fagetum-barv fűhálózva, 1966. VI. 29, PJ. - Előfordulása: Svédország, Ausztria és Magyarország (PAPP 2002: 576). Dinotrema dentipraesens (FISCHER, 1974) - DB: 1 6: Herend, Incsekfa, 1962. V 17, PJ. - ÉB: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - V-VI. - Az alsó-ausztriai Pittenből írták le (máshonnan még nem ismerjük) a hím holotípus alapján (az Aspilota génuszban). Két faj: a D. eumandibulatum (FISCHER 1976) és a D. vituperatum (FISCHER 1974b) megtévesztésig hasonlít a.D. dentipraesens-re. Szerintem a három néven leírt forma egy fajnak három megjelenési alakja. A rágó fogazatában, a test színezetében és a középhát szőrzetében mutatkozik némi különbség a három alak között. A magyar fauna új faja. Dinotrema dimorpha (FISCHER, 1976) - BF: 1 9 + 3 S: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 S : Bakonybél, 1960. V. 19, MF. 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 2 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1973. VII. 17, PJ. 2 9 : Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20, PJ. Zirc, Bocskor-hegy, Querceto-Carpinetum-ban fűhálózva, 1960. V. 16, PJ. 1 ó*: Vinyesándormajor, Arrhenaterium elatioris-ban fűhálózva, 1960. V 17, PJ. - KB: 1 6: Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11, PJ. 1 cT: Tés, Hegyesberek, 1969. VII. 17, PJ. - V-VIII, többnyire májusban gyűjtötték. - Nagyon közel áll a D. paucicrenis (FiscHER)-hez; 1,7-1,8-szor (9) és 1,9-2-szer (â) hosszabb csápostorízek és a többnyire pirosas-rőtes 1. hátlemez különíti el a nevezett fajtól (lásd a D. paucicrenis-X is). Csak Ausztriából ismertük, ahonnan leírták. Legújabban mutatták ki Magyarországról, a FertőHanság Nemzeti Parkból (Lébény) (PAPP 2002: 576). Dinotrema divisum (STELFOX & GRAHAM, 1950) (l=Aspilota aureliae FISCHER, 1973b) - BF: 1 â: Badacsony, 1990. V 15, PJ. 1 9: Keszthely, 1979. VII. 6, PJ. 1 9 + 1 cT: Révfülöp, 1 9: 1926. VIII. 26. BL. 1 cT: 1983. V 15. RL - DB: 1 9 + 1 <?: Veszprém, Betekints-völgy, 1973. V 20, PJ. - ÉB: 1 6: Farkasgyepű, Melico-Fagetum-ban fűhálózva, 1966. VI. 19,' leg. Papp J. 1 6: Fenyőfő, Hálóeresztő-árok, 1983. IV 30, RL 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9: Iharkút, Laposak, 1966. VI. 27, PJ. 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1966. VII. 12, PJ. 1 6: Porva, Cuha-völgy, 1957. V 23, ML. 1 9:
