H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA – SELMECZI ILDIKÓ: Felszíni alsó-pannóniai előfordulás Felcsúton. Szervesvázú mikroplankton- és sporomorpha-maradványok

Rövid tájékoztatás a dinoflagellaták morfológiájáról A zónajelző Pontiadinium nemzetség fajait a Gonyaulacysta (Gonyaulax) nemzetség tabuláció rendszere jellemzi. A Pontiadinium nemzetséget antapikális csúcsuk kialakulása és hosszirányban nyújtott tengelyük mellett még az apikális csúcs megnyúlása is jellemzi. A nemzetség kialakulása a Gonyaulax digitalis fajból fokozatosan követhető azokban a fúrásszelvényekben, melyekben a megelőző zónák is jelen vannak (evolúciójuk a Pannonmedencében a következő fúrásokban tanulmányozható: Nagylózs-1., Szombathely-II., Zalaszentlászló-1., Csákvár-31., Lajoskomárom-1., Som-1., Nagykozár-2., Bácsalmás-1., Kaskantyú-2., Detk-1. sz. fúrások). A Pontiadiniumok kialakulása humid éghajlaton a sótartalom csökkenésére vezethető vissza. A kovamoszatok morfológiai változása is hasonló jegyeket mutat a sótartalom csökkenésére. HAJÓS (1971) kutatásai alapján a diatoma flórában egyes fajok hossztengelye nyúlik meg, míg másokon kinövések, díszítettség mutatkozik. „A Centricae formáknál, pl. a Coscinodiscus jámbori HAJÓS fajnál, a discos hossztengely szerinti megnyúlása és a díszítettségnek, areoláknak a hossztengely irányában történt átrendeződése is a sókoncentráció csökkenésének, illetve az ozmotikus nyomásváltozáshoz történt alkalmazkodásnak az eredménye." Az említett faj a Csv-31 fúrásban a 256,0-261,7 m között fordul elő, vagyis megelőzi a pontiadiniumos együttes dominancia szintjét. A nemzetséget a ma élő populációkból még nem írták le, vagy nem ismerünk ilyen tudósítást. A pontiadiniumokat megelőző és kísérő G. digitalis - Spiniferites bentorii fajról ismert, hogy a mai tengerek nyílt vizeiben a meleg áramlatokhoz kötötten a lagúnákban és a tengeri folyótorkolatokban tenyésznek, tehát ma is élők. A ma élő fajról bizonyított csíráztatással, hogy a S. bentorii az iszapban áttelelő alak, míg a G. digitalis - tavasztól őszig (WALL & DALE 1970) a vízben lebegő dimorf alak - viszont egy és ugyanazon fajhoz tartozik. A S. bentorii fajt negyedkori rétegekből írta le ROSSIGNOL (1964), míg a Gonyaulax digitalis ma élő faj. A mi együtteseinkben mindkét alak jelen van, több morfológiai változattal is. A dinoflagellaták bentonikus és planktonikus alakjain kívül vannak olyan formáink is, melyek sem tabulációt nem viselnek, mint a planktonikus Gonyaulax-típusúak, sem pedig függelékeket, mint a bentonikus Spiniferitesek, hanem csak sima kapszulák, esetleg apikális vagy antapikális búbokkal, vagy azok nélkül. Alakjuk és kibúvó nyílásuk azonos a S. bentorii - G. digitalis fajéval, ezért a mi fosszilis együtteseinkben ezek a formák e dinoflagellaták életciklusának köztes stádiumával hozhatók kapcsolatba. Feltételezhető, hogy az ökológiai viszonyok változásához, valószínűen a sótartalom csökkenéséhez alkalmazkodó, sok esetben a Spiniferiteseket is helyettesítő bentonikus, azaz alvó, áttelelő formák. A Pontiadiniumoknak is van tabulációs, azaz planktonikus - és tabuláció nélküli, feltehetően bentonikus alakja is. Sporomorpha A 2. táblázatban bemutatjuk a Felcsút 1. és 2. sz. minta sporomorpha fajait termőhelyük sorrendjében a vízben tenyészőkig, gyakoriságuk nélkül. Mind egyed-, mind fajszámban a 2. sz. minta fajgazdagsága csaknem kétszerese az 1. sz. mintának (51 ill. 27 faj). Mindkét mintában több fajjal van képviselve a légzsákos fenyőpollen, de a Podocarpusnak, a Pinusnak csak egy-egy faja fordul elő az 1. sz. mintában. A parti erdők lombosfa pollenjei, a parti erdő aljnövényzetéből származó pollenek, spórák