H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

Tihanyban egyetlen példánya került elő talajcsapdából az Apáti-tetőről, pusztafüves sztyeplejtőről (a csapdázás ideje: 2000. VII. 15-VIII. 2). ' Ophonus schaubergerianus PUEL, 1937 (Schauberger-bársonyfutó) Euroanatóliai faj. Hazánkban szórványosan több helyről is előkerült, mint pl. Budapest környéke, a Velencei-tó, a Bakony, Kalocsa, Tata, Szeged, a Bükk, a Zempléni-hegység és Bátorliget. A lelőhelyek alapján az O. schaubergerianus a sík- és dombvidék, illetve a hegyvidék alacsonyabb régiójának lakója (KUTASI 1998). A Tihanyi-félszigetről csupán egyetlen helyről, a Külsőtó mellől került elő 2000. VIII. 2. és IX. 5., valamint 2001. VI. 26 és IX. 26. között talaj-csapdából. *Harpalus dimidiatus (Rossi, 1790) (déli fémfutó) Dél- és Közép Európában, a Balkánon, valamint Kis- és Közép-Ázsiában fordul elő. Hazánkban csak a Dunántúlról ismerjük, ahol elsősorban meleg dolomit- és mészkősziklagyepekből került elő, legnagyobb egyedszámban a Mecsekből és a Bakonyból, valamint a Budai-hegységből (SZÉL 1996). Bár a Tihanybol SZÉKESSY már 1943-ban kimutatta a Harpalus dimidiatust, ez az adat nem tekinthető biztosnak, hiszen a fajt az igen hasonló megjelenésű H. roubalitól régebben nem tudták elválasztani. A Tihanyban egyetlen példánya került elő a Hármas-hegyről talajcsapdából (a csapdázás ideje: 2000. VII. 15-VIII. 2). Harpalus flavicornis DEJEAN, 1829 (sárgacsápú fémfutó) Pontokaukázusi elterjedésű, szárazság- és melegkedvelő faj. Hazánkban az erdős-sztyep régióban honos, és az Alföld számos pontjáról előkerült. Egyéb ismert lelőhelyei a Budaihegység, a Balaton környéke (Siófok, Berhida, Vászoly), a Börzsöny (Verőcemaros), valamint az Aggteleki-karszt (Aggtelek, Jósvafő). A Tihanyi-félszigeten kis példányszámban ugyan, de több mintavételi pontról is előkerült a talajcsapdázás folyamán, így többek között az Apáti-tetőről, Gödrösről, a Levendulásból, a Külső-tó mellől és szőlőültetvényből. 2000. V 18. és VI. 9, valamint 2001. VI. 2. és VIII. 10. között. *Amara aulica (PANZER, 1797) (fekete közfutó) Nyugat-palearktikus elterjedésű faj, melyet Észak-Amerikába is behurcoltak. Nálunk viszonylag ritka faj, melyet leginkább a hegy- és dombvidéken gyűjtöttek nedves és üde réteken, a legtöbbször erdő mellett és vizek közelében. E helyeken gyakran Cirsium-, illetve Carduus-félék virágzatán táplálkozik. Az Alföldről csak kevés lelőhelye ismert (SZÉL 1996). A Tihanyi-félszigeten 2000. IX. 10-én összesen három példány került elő a Szarkádi-dűlőről (kettő a lucernásból, egy az irtásrétről). Zabrus spinipes (FABRICIUS, 1798) (zömök futrinka) Dél-, Közép- és Kelet-Európában, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában fordul elő, meleg- és szárazságkedvelő faj. Hazánkban az Alföldön, valamint a domb- és hegyvidéken elsősorban füves pusztákon (gyakran sívó homokon), sztyeplejtőkön és mezőgazdasági területeken gyűjtötték. A Tihanyi-félszigeten négy mintavételi helyről (Apáti-tető: árvalányhajas gyep, száraz gyep, pusztafüves sztyeplejtő, valamint Kiserdő-tető: sztyeplejtő) került elő közepesen nagy példányszámban 2000. VI. 16. és X. 13. között. *Masoreus wetterhallii (GYLLENHAL, 1813) (tüskéslábú futó) Palearktikus elterjedésű meleg- és szárazságkedvelő faj. Hazánkban szórványos előfordulású és ritka, az Alföld, illetve a dombvidék száraz, homokos területein gyűjtötték.