H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

környékéről került elő, boros csapdából 2000. VI. 8. és VII. 5. között. Védett faj, eszmei értéke 2000 Ft, szerepel a magyarországi Vörös Könyvben, mint aktuálisan veszélyeztetett faj. *

Potosia fieberi (KRAATZ, 1880) (bogáncs-virágbogár) Közép-európai elterjedésű faj, hazánkban a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombés síkvidéken honos, elterjedt, de mindenhol ritka. Élőhelyét elsősorban a melegkedvelő tölgyesek képezik, a lárva fakorhadékban, falisztben fejlődik (ÁDÁM & HEGYESSY 1998). A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulását. Jelen vizsgálataink során mindössze egyetlen példánya került elő az Apáti-tetőről, boros csapdából, molyhos tölgyről (2000. VII. 1.). Védett faj, eszmei értéke 50 000 Ft. Eupotosia affínis (ANDERSCH, 1797) (smaragdzöld virágbogár) Euroszibériai faj, nálunk elterjedt, de sehol sem gyakori, az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság melegkedvelő, üde-száraz erdeinek, zárt tölgyeseiben él. A lárva elhalt lombosfák nedves korhadékában fejlődik, az imágó többnyire tölgyfák lombkoronájában tartózkodik (ÁDÁM & HEGYESSY 1998). A Tihanyi-félszigeten három helyről, a Szarkádi-dűlőről, a Kiserdő-tetőről, valamint az Apáti-tetőről kerültek elő példányai boros csapdából 2000. VI. 9. és 30. között. Netocia ungarica HERBST. 1792) (magyar virágbogár

) Európai és nyugat-ázsiai elterjedésű faj, az erdős-sztyep régió száraz gyepjeinek jellemző állata, nálunk elterjedt és a számára alkalmas helyeken gyakori. Meleg, száraz lejtőkön, pusztagyepekben, legelőkön, száraz gyomtársulásokban él, ahol főként a bókoló bogáncs (Carduus nutans) virágzatán tartózkodik (ÁDÁM & HEGYESSY 1998). A Tihanyi-félszigetről több példány is előkerült, részben egyelő gyűjtéssel az Apáti-tető árvalányhajas gyepjéből bókoló bogáncsról 2000. V 26-án, illetve a Szarkádi-dűlőnél lucernásból 2000. VI. 11-én, valamint talajcsapdázással az Apáti-tető száraz gyepjéből (csapdázási időszak: 2000. V 18-26.). Védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft, szerepel a magyarországi Vörös Könyvben, mint aktuálisan veszélyeztetett faj. BUPRESTIDAE (DÍSZBOGARAK) Paracylindromorphus subuliformis (MANNERHEIM, 1837) (redős hengerdíszbogár) Európai, illetve közép-ázsiai elterjedésű faj. Lárvája hazánkban a tarackbúza (Agropyron repens) szárában fejlődik (MUSKOVITS & HEGYESSY 2002). Hazánkban a pusztafüves területeken helyenként gyakori. A Tihanyi-félszigeten egyetlen helyen, az Apáti-tetőn került elő fűhálózással 2000. V 18-án. Cylindromorphus fílum (GYLLENHAL, 1817) (nagyfejű hengerdíszbogár) Nyugat-palearktikus elterjedésű faj, hazánkban a füves, félszáraz területeken helyenként igen gyakori. A lárvák árvalányhaj (Stipa), tarackbúza (Agropyron) szárában fejlődnek (MUSKOVITS & HEGYESSY 2002). A Tihanyi-félszigeten egyetlen helyről, a Levendulásból került elő egyelő gyűjtéssel 2000. V. 18-án. TENEBRIONIDAE (GYÁSZBOGARAK) Pedinus hungaricus (SEIDLITZ, 1898) (magyar gyászbogár) Korábban a hazai fauna endemikus fajának vélték, de kiderült, hogy a tőlünk délre