H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

RÉDEI DÁVID – HUFNAGEL LEVENTE: Adatok a Dunántúli-középhegység talajlakó poloskafaunájának ismeretéhez (Heteroptera) – (Adatok Magyarország talajlakó poloskáinak ismeretéhez I.)

A Dunántúli-középhegység területén megtalált ponto-mediterrán, mediterrán és boreomontán elterjedésű fajok a következők: ponto-mediterrán: Prostemma aeneicolle, Rhynocoris niger, Metopoplax origani; mediterrán: Plinthisus longicollis, Rhyparochromus confusus, Ceraleptus obtusus, Sciocoris sulcatus, Sciocoris homalonotus, Dyroderes umbraculatus; boreo-montán: Pantilius tunicatus, Tytthus pygmaeus, Himacerus boops, Megalonotus antennatus, Troilus luridus. A három vizsgált nagytáj közül a Dunántúli-középhegység területén a legalacsonyabb az euroszibériai és a nyugat-euroszibériai fajok együttes aránya (24,65%), legmagasabb viszont az európai, mediterrán-európai és nyugat-palearktikus fajok együttes aránya (45,07%). Ez arra utal, hogy a Dunántúli-középhegység területén uralkodó erősebb óceáni és csekélyebb kontinentális hatás a talajlakó poloskák előfordulásában is megfigyelhető. 0.0 0.8 1.6 2.4 3.2 4.0 skálaparaméter 1. ábra: A vizsgált nagytájak diverzitási profiljai (Rényi-diverzitás). 1 - Alföld; 2 - Dunántúli-középhegység; 3 = Északi-középhegység. Az egyes nagytájakon élő talajlakó poloskák diverzitását Rényi-féle diverzitási rendezéssel összehasonlítva az 1. ábrán látható diverzitási profilokat kapjuk. Két középhegy-