H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)
SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA – SELMECZI ILDIKÓ: Felszíni alsó-pannóniai előfordulás Felcsúton. Szervesvázú mikroplankton- és sporomorpha-maradványok
Os környezeti értékelés Sótartalom A két minta üledékképződési környezetének sótartalom-különbségére a Dinoflagellatae-k és Chlorophyceae-k gyakoriságában mutatkozó különbségek utalnak. A Dinoflagellatae-k normálsós- vagy csökkentsósvízi életteret jeleznek, míg a Spirogyrák zygospórái édesvízi vagy erősen csökkentsósvízi fajok. Ebből következően a Spirogyrák gyakorisága mindig ellentétes a dinoflagellatákéval, itt, és más pannóniai szelvényeinkben is. A Spirogyrák az 1. mintában 16 egyeddel, a 2. mintában 58 egyeddel voltak jelen, szemben a Dinoflagellatae 89 ill. 11 db-os egyedszámával. A Dinoflagellatae és a Spirogyra gyakorisági viszonyaiból arra a következtetésre jutottunk, hogy az 1. minta relatívan sósabb vizű, míg a 2. minta relatíve kisebb sótartalmú élettérben rakódott le. Parttávolság Irodalmi adatok szerint a membrános Spiniferitesek gyakoribbak a nyílttengeri élettájékon a mai tengerekben (MORZADEC-KERFOURN 1988), mint partközeiben. A membrános Spiniferitesek viszonylagos gyakoriságát az l-es mintában a parttól távolabbi, nyíltvízi környezet bizonyítékának tekintjük. A partközeli és a parttól távolabbi élettér felismeréséhez a palynológus segítségére van a sporomorpha diverzitásának és főként a fajösszetételének az összehasonlítása. Általánosan ismert, hogy a hegyvidéken élő fenyőfélék gyakorisága és dominanciája a parttól távolabb érvényesül, mert levegővel felfújt légzsákos pollenjeiket a szél kilométereken át is messzire szállítja. A parthoz közelebb is leülepednek a fenyőpollenek, de azt a spektrumot már felhígítják a parti erdőből érkező lombosfa-, a nem fa pollenek és a nehezebb, páfrányspórák is. A parti és partközeli sporomorpha együttesben még a vízben és a vízközeiben élő pollenek is feldúsulhatnak. Az 1. minta sporomorpha-együttesében két légzsákos fenyőféle, a Pinuspollenites labdacus és az Abietinaepollenites microalatus fajok a dominánsak, a többi faj 1-2 példánnyal van jelen. A 2. mintában faj- és egyedszámban fölszaporodnak a parti erdő, a parti erdei aljnövényzet és a parti-mocsári vegetációból származó sporomorphák, és gyakoribbak a páfrányfélék spórái az 1. minta sporomorpha-együtteséhez képest. Értelmezésünk szerint a sporomorpha-együttesek a szervesvázú mikroplankton-együttesekkel összhangban a partvonal eltolódását igazolják. Az 1. minta üledékképződése a 2. minta üledékképződéséhez viszonyítva a parttól relatíve távolabbi környezetben zajlott. Éghajlat A sporomorpha anyag meleg-mérsékelt, humid klímát jelző változatos vegetációt tükröz. Mindkét mintát NAGY E. (1985, 1992) zonációja szerinti VII. meleg-mérsékelt periódussal korreláljuk. Mindkét vizsgált mintában a Podocarpuson kívül megtalálható tűlevelű fenyők és a lomboserdei fapollenek meleg-mérsékeltövi klímára utalnak. A magashegységi fenyőfélék között a Podocarpus nemzetség szubtrópusi éghajlati igénye alapján feltételezhető az egykori fagymentes-enyhe tél és csapadékos klíma. A Podocarpus-félék között az 1. mintában a Podocarpidites nageiaformis szerepel, de
