H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

Látható, hogy a kavicsok mérete a szelvény mentén változik. Általában a mélyedések területén a kisebb átmérőjű, a magaslatokon a nagyobb átmérőjű kavicsok a jellemzőek. (Ezt a kavicsok hossztengelyeinek átlagai is jelzik.) A felszín eltérő mértékű lepusztulását azzal magyarázzuk, hogy a közepes szemcséjű konglomerátumban gyorsabb a vízelvezetés, így e helyeken a kőzet feltételezett oldása kisebb intenzitású. A fentebb leírtaktól eltérés a mohával fedett térszíneken tapasztalható. Előfordul, hogy ahol moha fedi a kőzetet, még nagyobb átmérőjű kavicsokból felépült homokkövön is jelentős mélységű madáritató képződik (ld. 17. ábra B-B szelvényét). Ez utóbbi jelenség arra utal, hogy a növényzet fontos szerepet játszik a kőzet (még annak kristályos alkotóelemeinél is) oldódásában. A szelvényeket tanulmányozva az is látható, hogy a kőtömb peremi részein még kisebb kavicsátmérő esetén is kevésbé oldott a felszín. Ez viszont valószínűleg azzal magyarázható, hogy a peremi részek kevesebb vizet kapnak. 3. 7. Fajlagos kioldódás vizsgálata A fajlagos leoldódást 7 db 5 és 50 m közötti hosszúságú szelvény mentén vizsgáltuk. Ebből 4 db a Szentbékkállai-kőtenger területére, 3 db a Salföldi-kőtenger területére esett. (A szelvények mentén előforduló pszeudokarros formáknak mértük a szélességét a helyét, irányát, minősítettünk minden egyes karrformát, mértük a szelvény irányát, hosszát és a hordozó kőtömb lejtésirányát és lejtésszögét.) A két területen a fajlagos kioldódási értékeket összehasonlítva (V. táblázat) látható, hogy mindkét területen főleg madáritatók képviselik a karrosodást. Emellett a szentbékkállai területen vályúk és hasadékok, a salföldi területen kürtők fordulnak elő. A szentbékkállai területen a fajlagos kioldódás értéke nagyobb (a formánkénti átlagok összege 58,48 cm/m), mint a Salföldi-kőtenger területén (a formánkénti átlagok összege 24,30 cm/m). Ezt a különbséget egyrészt a Salföldi-kőtenger kőtömbjeinek kisebb méretével, másrészt az utóbbi terület későbbi kitakaródásával magyarázzuk. 3. 8. Morfometriai vizsgálatok Madáritatóknak (Szentbékkálla és Salföld) és kürtőknek (Salföld) mértük a mélységét, valamint a peremüknél a szélességét és a hosszúságát. Kürtőnek azt tekintettünk, amelyeknél a peremi hosszúság (h) és szélesség (sz) számtani átlagának (átlagos kiterjedés) a felénél a forma mélysége (m) nagyobb, madáritatónak azt, amelynél kisebb. A pszeudokarros formák alábbi csoportjait alakítottuk ki (az egyes csoportokat a könnyebb kezelhetőség érdekében római számozással láttuk el) - Szentbékkállán homokkövön, továbbá konglomerátumos homokkövön kialakult madáritatók csoportja (csoport jele: I), - Szentbékkállán finom szemcséjű konglomerátumon, továbbá finom-közepes szemcséjű konglomerátumon kialakult madáritatók csoportja (II), - Szentbékkállán közepes szemcséjű konglomerátumon kialakult madáritatók csoportja (Hl), - salföldi madáritatók, 1,5 m

2-nél kisebb területű kőtömbön kialakult madáritatók csoportja (IV), - salföldi madáritatók, 1,5 m

2-nél nagyobb területű kőtömbön kialakult madáritatók csoportja (V), - salföldi kürtők, 1,5 m

2-nél kisebb területű kőtömbön kialakult kürtők csoportja (VI), - salföldi kürtők, 1,5 m

2-nél nagyobb területű kőtömbön kialakult kürtők csoportja (VII).