H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)
VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához
- Két típusuk fordul elő: a keskenyebb- és a szélesebb kőpoligonok. Az előzőek tekinthetők uralkodónak. A szélesebbek inkább egyenesek, a keskenyebbek között előfordulnak egyenesek (ezek lehetnek párhuzamosak és szétágazók) ill. ívesek. A széles kőpoligonok madáritatókhoz kapcsolódnak, ill. ezeket kapcsolják össze. - Uralkodónak tűnik az É-D-i, valamint a K-Ny-i irányultságuk. - A hordozó kőtömb pszeudokarros tanúhegye jelzi annak felületi lepusztulását. A 16. ábrán bemutatott kőtömb felszínét különböző morfológiájú madáritatók jellemzik, de leggyakoribbak az összetettek. Általában e formák É-D-i irányban megnyúltak. A madáritatók kis mélységűek, peremük szeszélyes lefutású. A kőtömb felszínén jelentős az oldódás. Ezért a szomszédos madáritatók olyan mértékben egymáshoz kapcsolódtak, hogy közöttük már csak alacsonyabb küszöbök maradtak meg. 1,29 16. ábra: Egy kőtömb morfológiai térképe (Szentbékkállai-kőtenger) Jelmagyarázat: 1. Kőtömb oldala mélységadattal (m) 2. Szintvonal 3. Törés 4. A hordozó kőtömb felszínének lejtési iránya 5. Madáritató mélységadattal (cm-ben) 6. Belső madáritató 7. Madáritató lankás oldala 8. Madáritató függőleges oldala 9. Madáritató aláhajló oldala 10. Madáritatók közti küszöb 11. Vályú 12. Alacsonyabb rendű növényzet (moha, zuzmó) 13. Lágyszárú növényzet 14. Szelvény (e mentén megadva a fajlagos leoldódás) 15. Szelvény (e mentén mérve 5 cm-ként a kőzet kavicsainak hosszabbik tengelye)
