H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

3. A pszeudokarros formák vizsgálata A pszeudokarros formákat a Szentbékkállai- (12. ábra) és a Salföldi-kőtengeren vizsgáltuk az alábbi módszerekkel: - anyagvizsgálatok - oldhatósági vizsgálatok - oldatvizsgálatok - két kőtömb oldaláról szelvények készítése - térképezés - a kavicsok méretének vizsgálata szelvény mentén - fajlagos kioldódás (pszeudokarros formáknak a szelvény 1 méterére átlagosan számított össz-szélessége), a forma sűrűsége (a pszeudokarros formáknak a szelvény 1 méterére számított átlagos száma) - a pszeudokarros formák morfometriai vizsgálata. 3.1. Anyagvizsgálatok A kőzet ásványos összetételét 3 (2 salföldi, 1 szentbékkállai) mintán határoztattuk meg (II. táblázat). A mintaelemzéseket KALMÁR (2000) röntgendiffrakciós és vékonycsiszolatos mikroszkópos módszerrel végezte el. Az amorf kova mindhárom mintában kimutatható. (A kova mellett cementáló anyagként a limonit is előfordul. A cementátó anyag kimutatása most történt meg először.) Mennyisége egy kürtő környezetéből kiemelt mintában (2000/10/23/1) a legnagyobb (5 %, II. táblázat). A magas amorf kovatartalom tehát kedvez a kürtőképződésnek. Figyelemre méltó az is, hogy bár a 2000/10/23/6 mintán az oldatás során (ld. alább) súlyveszteséget nem tapasztaltunk, ennek ellenére kimutatható a mintában az amorf kova. Ez arra utal, hogy a kőzet még igen magas pH esetén sem oldódik minden esetben. Bizonyára az oldás annál nagyobb valószínűséggel következik be, minél hosszabb az oldatási idő. Továbbá az amorf kova oldódása attól is függhet, hogy a kőzetmintában hogyan oszlik el, ill. annak felszínéhez képest hol dúsul fel nagyobb mértékben. A mikroszkópos vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták homokszemcséinek egy része részleges metamorfózist mutat, ami erőteljes hőhatásra (meleg vizes) utal. 3. 2. Oldhatósági vizsgálatok 7 helyről (3 mintát Salföldről, 4 mintát Szentbékkálláról) vettünk kőzetmintákat (III. táblázat). Oldhatóságukat Deák Gy. végezte el (BDF, Kémia Tanszék). A mintákat 0,1 mol/dm

3 koncentrációjú NaOH-oldatban (pH = 13) tartotta 15 napon keresztül. Mérte a minták súlyát az oldatási időszak kezdetén és végén. A súlycsökkenését %-ban is megadta. Megállapítható, hogy a Salföldi-kőtenger területéről származó mintáknál nagyobb a súlyveszteség, mint a Szentbékkállai-kőtenger mintáinál. Ezt a Salföldikőtenger homokkövének nagyobb (legalábbis a mintavételi helyeken) amorf kova mennyiségével magyarázzuk. Ugyanakkor a salföldi minták eltérő %-os súlyvesztesége jelzi, hogy az amorf kovaanyag igen változatos eloszlású lehet a kőzetben. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a forró vizes oldatok a kőzetet eltérő mértékben járták át, illetve a kicsapódás a kőzet különböző részein eltérő lehetett.