H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SÁGHY ZSOLT – TAKÁCS ANDRÁS – FARKAS ISTVÁN – MOLNÁR CSABA: Faunisztikai vizsgálatok futóbogarakon (Coleoptera: Carabidae) a Kis-Balaton területén

Mintavételi módszer A futóbogarak gyűjtésére a MANNINGER (1971) által leírt pohárcsapdás módszert alkalmaztuk, amelyet Takács 2001-ben módosított. Az állandóra lerakott pohárcsapda zökkenőmentes üzemelését egy 84 mm átmérőjű és 140 mm hosszúságú vascső biztosítja, amit talajszint alá 5 mm-rel tettünk le. így a 88 mm külső és 82 mm belső átmérőjű műanyag pohár visszahajló pereme felfekszik a csőre, biztosítja a rovarok csapdába esését. Az ürítés gyors. A poharak fölé hajlított alumínium kampók (3 db) segítségével üveglapot helyeztünk, ami csökkentette a kirepülés eshetőségét és kiszűrte az eső és a madarak negatív hatását. A csapda fogási valószínűsége a kerületével egyenesen arányos. A talajcsapda hatékonyságát a csapda szájának szintbeli elhelyezkedése mellett a visszatartási hatékonyság is befolyásolja. A visszatartási hatékonyság a kiszabadulási esélytől függ; minél simább az edény fala, annál kisebb a valószínűsége (SOUTHWOOD 1984). Ennek figyelembevételével 3 dl-es műanyag poharakat használtunk. A poharakban az elfogott, csapdázott állatok tartósítására szokás konyhasó oldatot használni, azonban így az egyedek később pusztulnak el, a nagyobb fajok megehetik a kisebbeket, s az apró termetű szárnyas rovaroknak is nagyobb az esélyük a kirepülésre. A fenékpusztai három kvadrátban ecetsav és etilénglikol vizes elegyét, illetve a gyűjtött anyag további tárolására a Növényvédelmi Állattani Tanszéken rendszeresített ölő-, illetve tartósítófolyadék egy módosított változatát alkalmaztuk, melynek összetétele: 1 rész alkohol, 5 rész desztillál víz, 1/4 rész ecetsav, 1/3 rész glicerin. A csapdákat hetente ürítettük, a begyűjtött anyagot szétválogattuk, majd a Carabidae család fajait meghatároztuk. Időjárástól függően a csapdákat 8-10 hónapon át működtettük. Határozókulcsok A fajok határozását standard határozókulcsok segítségével végeztük, egyrészt FREUDE (1976) német nyelvű, HURKA (1996) angol nyelvű, valamint CSÍKI (1905) magyar nyelvű határozójából. A fajok ritkaságának megállapításához a határozókulcsokban, illetve a következő publikációkban található élőhelyi és egyéb ökológiai jellemzőket vettük alapul: SZÉL (1996), SZÉL-HEGYESSY (1996), HORVATOVICH (1981,1992,1992b,c), KJRSCHENHOFER (1989), KUTASI (1997, 1998, 1999), TÓTH (1973). Az alkalmazott nevezek- és rendszertan RETEZÁR (1999, 1999a) még publikálatlan fajlistáját követi. A futóbogár fajok válogatásával, határozásával 1993-95 között Farkas István, 1996-97-ben Molnár Csaba foglalkozott. Ezt a feladatot 1998 óta Sághy Zsolt végzi. EREDMÉNYEK Jelen publikációban csak a faunisztikai értékelést közöljük. Az egyedszám-változásokkal, azok lehetséges okaival, társulásonkénti fajösszetételekkel, illetve a populációk statisztikai módszerekkel történő összehasonlításával később megjelenő tanulmányban foglalkozunk teljes részletességgel. Az 1993-tól 2001-ig a Kis-Balaton területén összesen 116 futóbogárfaj 8322 egyede került elő a talajcsapdás gyűjtési módszerrel. Ezen fajok listáját évenkénti bontásban az 1. táblázat mutatja. Ezeken kívül sikerült egyeléssel megtalálnunk két, a fent említett módszerrel ki nem mutatott fajt. Ezek az Odacantha melanura (LINNAEUS, 1767) és a Demetrius imperialis (GERMAR, 1824), így a területről előkerült fajok száma 118.