H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SÁGHY ZSOLT – TAKÁCS ANDRÁS – FARKAS ISTVÁN – MOLNÁR CSABA: Faunisztikai vizsgálatok futóbogarakon (Coleoptera: Carabidae) a Kis-Balaton területén

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 20. (2001-2003); 113-124. FAUNISZTIKAI VIZSGÁLATOK FUTÓBOGARAKON {COLEOPTERA, CARABIDAE) A KIS-BALATON TERÜLETÉN SÁGHY ZSOLT

1

, TAKÁCS ANDRÁS

2

, FARKAS ISTVÁN

3 és MOLNÁR CSABA

2 'MOL-Chem Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Győr 2

Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 3

Vas megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd Abstract: Faunái investigation on the ground beetles (Coleoptera, Carabidae) in area of Kis-Balaton. - The authors have been investigating in area of Kis-Balaton since 1993. Pitfall traps were used to collect insects. The aim was to follow and observe changes of carabid fauna. The traps worked in an peninsula, in three different plant vegetations. The collected carabid beetles belonged to 118 species. The most important genera are Carabus, Pterostichus, Agonum, Amara and Oodes. BEVEZETÉS A Hídvég és Fenékpuszta közötti vízfelületet először az 1833-ban készült nagyméretű Balaton-térkép nevezi Kis-Balatonnak. Ebben az időszakban a Balaton vízszintjét a klimatikus viszonyok határozták meg, a vízjáték 3-5 métert is kitehetett. A mainál 3-4 méterrel magasabb vízállás miatt a tó területe lényegesen nagyobb volt. 1861-ben a Déli vasút (Császári és Királyi Szabadalmaztatott Déli Vasúttársaság) megindította szerelvényeit a Balaton partján. A jég 1861-1862 telén annyira megnyomta a partközeli sínpályákat, hogy a védelme érdekében végre kellett hajtani egy drasztikus vízszintcsökkentést. Ezt a célt szolgálta az 1863-ban megépült siófoki vaszsilip, aminek üzemeltetésével a Balaton szintje a mainál 1 méterrel alacsonyabbra süllyedt, a tó térfogata a korábbinak felére csökkent. A vízszintcsökkentés hatására a tó körüli mocsarak gyakorlatilag szárazra kerültek, a szabad vízfelület összezsugorodott (LÖTZ 1988). A zsilip kiépítése és a drasztikus vízszintcsökkentés megadta a kegyelemdöfést a Kis-Balatonnak is. A Balatonnal való közvetlen kapcsolata megszűnt. A századfordulón már nádas, mocsaras területet jelölnek a térképek, a korábbihoz képest elenyésző szabad vízfelülettel. Ez a szabad vízfelület a Zala alsó szakaszának 1925-ben kezdett szabályozása után gyakorlatilag eltűnt, összeségében nem érte el a 0,1 km

2 kiterjedést (LÖTZ 1978). A fent leírt eseményekkel 1981-ben - a Hídvégi tó (I. ütem) megépítésének kezdetével ellentétes folyamat kezdődött. Elindult a Kis-Balaton elárasztása, vízzel való feltöltése.