H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

KUTASI CSABA – KÁDÁR FERENC: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) Csopakról

A Bakony faunájára új és ritka fajok jellemzése Amara sabulosa (SERVILLE, 1821) - karcsú közfutó Ez a szárazság- és melegkedvelő faj hazánkban meglehetősen ritka, leginkább fényen gyűjtötték. Hazai előfordulásait KUTASI (2001) összegzi. A Bakonyból eddig Tihanybol, Vászolyból és Veszprémből ismertük, ez a faj negyedik előfordulása ezen a tájegységen. Amara majuscula CHAUDOIR, 1850 Ennek a ritka fajnak első bakonyi előfordulását KUTASI (2001) közölte. A Veszprémi Csatár-hegyről lámpázással került elő. Csopak a faj második előfordulása a Bakonyban. Amara convexiuscula (MARSCHAM, 1802) Euroszibériai faj, amely nyílt helyeken, agyagos vagy sós talajon a sík és hegyvidéken egyaránt elterjedt (HURKA 1996). Hazánkban az Alföld homokos területein, szikeseken, mocsaras helyeken, néhol nagyobb tömegben is előfordul. A Bakony faunájára új. Ophonus sabulicola (PANZER, 1796) - homoki bársonyfutó Közép-európai elterjedésű, melegkedvelő faj. Hazánkban elterjedése sporadikus, adatainak zöme a Dunántúl területére esik. A Bakonyból TÓTH (1973) még csak Balatonedericsről közli, azóta előkerült Berhidáról, Csopakról és Tihanybol (SZÉL 1996), valamint Vászolyról is (RETEZÁR-SZÉKELY 1999). Szinte kizárólag fényen gyűjtötték, de talajcsapdával is fogták. A Balaton-felvidék jellegzetes, ritka faja. Ophonus parallelus (DEJEAN, 1829) Hazánkból először HORVATOVICH (1990) közölte O. zigzag COSTA, 1882 néven, a Zselicből. A Vásárosbécen üzemelő fénycsapda mindössze egyetlen hím példányt fogott. Csopakon a fénycsapda 10 év alatt mintegy 20 példányt gyűjtött. A Bakony faunájára új. Harpalus zabroides DEJEAN, 1829 - óriás fémfutó Az erdőssztyepp öv elterjedt, de nem gyakori faja, melyet meleg száraz helyeken, az Alföldön, a dombvidéken és a Középhegység déli lejtőin gyűjtöttek (SZÉL 1996). A Bakonyból TÓTH (1973) négy lelőhelyét közli, sőt az általa H. hirtipes-nok közölt példányok is ezzel a fajjal azonosak. Azóta Vászolyról is előkerült (RETEZÁR-SZÉKELY 1999) és Csopakról korábbi adatai is vannak fénycsapdából. így bakonyi lelőhelyadatainak száma nyolcra emelkedett. Badister peltatus (PANZER, 1797) - szárnyatlan posványfutonc Ennek a Palearktikus elterjedésű fajnak a magyar neve megtévesztő, mivel a másik két rokon fajához hasonlóan (B. anomalus, B. dilatalus) repül fényre. A Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagának revíziója után is csak két lelőhelyét ismerjük Vászolyból (RETEZÁR-SZÉKELY 1999) és Csopakról. Ez utóbbi helyen a Kerekedi-öbölben parttaposással került elő (KUTASI 1999). A csopaki fénycsapda 10 év alatt mindössze három példányt gyűjtött.