H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)
VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához
cementáció arra vezethető vissza, hogy a kova a beszivárgó vizek hatására felszínközeiben ill. a freatikus szintben oldódik, majd a helyi erózióbázis szintjében kicsapódik. BULLA (1954) szerint a kőzet a pleisztocénben fagyhatásra kőtömbökre különült. GYŐRFFY (1957) szerint a feldarabolódott kőtömbök - miután környezetük laza üledékeit a defláció és a pluviális erózió elszállította - eredeti helyzetükből tömegmozgások során kibillentek, ill. kimozdultak. Valószínűnek tartjuk, hogy a homok teljes mértékben csak helyenként cementálódott össze. Ezt az is bizonyítja, hogy a salföldi kvarchomokbánya területén a homokban - különösen annak felső részén, a lösz alatt - kisebb-nagyobb, esetleg utólag feldarabolódott homokkőtömbök fordulnak elő. Amikor közülük a „kitöltő anyag" kiszállítódott, kibillentek, ill. kimozdultak eredeti helyzetükből. A kőzet szálkőzet formájában csak a Szentbékkállai-kőtenger egyik részén fordul elő. E kőtenger homokköve egyébként nagyobb, jól rétegzett, jobban kitakaródott tömböket képez, míg a Salföldi-kőtenger területén rétegzetlen, kisebb méretű, kevésbé kitakaródott kőtömbök a jellemzőek. A Szentimrei-kőtenger területén - amely a szentbékkállai folytatása - a kőtömbök nem csak magaslatokon fordulnak elő. A magaslatok között a kőtömbök ritkábbak. A Kővágóörsi-kőtenger területén a kőtömbök viszonylag nagyok és ugyancsak jobban kitakartak. A kőtengerek kőtömbjeinek kőzetanyaga változatos szemcseméretű. A homokkövekben réteges, ill. lencsés betelepülésben különböző szemcsenagyságú, cementált kavicsos összletek fordulnak elő. A kavicsok átmérője a 60 mm-t nem haladja meg. A homokkő mellett különböző konglomerátumok különíthetők el: finom szemcséjű konglomerátum, amely uralkodóan 2-10 mm szemcseátmérőjű kavicsot tartalmaz, közepes szemcséjű konglomerátum, amely uralkodóan 10 mm feletti kavicsból épül fel. Ezek mellett elkülöníthető még konglomerátumos homokkő, amelyben uralkodónak tekinthető a 2 mm alatti szemcséjű homok és ezen túlmenően finom-közepes szemcséjű konglomerátum, amely elsősorban 2-10 mm átmérőjű kavicsot tartalmaz, de emellett vannak még benne 10 mm-nél nagyobb átmérőjű kavicsok is. A Szentbékkállai-kőtenger területén a legelterjedtebb a finom szemcséjű konglomerátum, legkevésbé elterjedt a közepes szemcséjű. Utóbbi többnyire foltokban a finom szemcséjű konglomerátum és homokkőrétegek közé települve fordul elő. Itt a különböző anyagú rétegek vastagsága 5-10 - 40-50 cm között váltakozik. Ahol a homokkő szálban álló, a rétegek dőlésiránya 180°, dőlésszöge 5-20° közötti. A kőtömbök rétegeinek dőlésszöge a tömbök kibillent helyzetének megfelelően 0-90° között bármilyen értéket felvehet. Előfordul, hogy a kőtömbök felszínét nem réteglap, hanem rétegfejek sorozata alkotja. Hasonlóképpen változatos szemcseátmérő jellemzi a Kővágóörsi-kőtenger kőtömbjeit, míg a Szentimrei-kőtenger területén uralkodóan a kőtömböket homokkő alkotja. Csak néhány részletén (pl. 2/a, 2/b, 2/g jelű) jelenik meg a finom szemcséjű konglomerátum akkor is kis kiterjedésű lencsés, vagy tömbös betelepülés formájában. A Salföldi-kőtenger kőtömbjeit homokkő alkotja. 2. 2. A homokkő oldódása és az oldódást befolyásoló tényezők Az amorf kova kötőanyagú homokkő oldódása (pusztulása) az alábbi módon történhet (Az amorf kova jelenlétére nem csak az irodalmi adatok utalnak, hanem ki is mutattuk, ld. a 3. 1. fejezetet.): - Feltételezzük, hogy az amorf kova cementáló anyaga feloldódik, az összecementált kőzet kristályos anyagú szemcsékre esik. Hasonló jelenség játszódik le, mint dolomiton (JAKUCS 1971, VERESS-SZABÓ 2000), vagy zöldpalán (VERESS et al. 1998). A felszín azonban csak akkor pusztul, ha az oldott anyagot a lefolyó vagy kőzetbe szivárgó víz elszállítja.
