H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

KUTASI CSABA – SÁGHY ZSOLT: A Bakony faunájára új és ritka bogárfajok (Coleoptera)

Orthocerus crassicornis (ERICHSON, 1845) - vastagcsápú zuzmó-héjbogár Ez a palearktikus faj Közép és Dél-Európa lakója, az előző fajhoz hasonlóan különböző talajlakó zuzmókban él. Hazánkban nagyon ritka, ez idáig mindössze három hazai lelőhelyről ismertük: Bátorliget, Sövényháza, Szerencs (SLIPINSKI - MERKL 1993). A Bátori-legelőn egyeléssel gyűjtötték (MERKL 1991). A Bakony területén sziklagyepekből került elő, egyeléssel, illetve talajcsapdával gyűjtöttük. Új adat: Királyszentistván, Ugri-hegy, sziklagyep, talajcsapda, 1997. 08. 06, 09. 03, leg.: Kutasi Cs.; Vilonya, Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapda, 1997. 09. 03. leg.: Kutasi Cs.; Zalaszántó, Tátika, sziklagyep, egyelés, 1999. 05. 07, leg.: Sághy Zs. Melyridae Cerallus rubidus (GYLLENHAL, 1817) Délkelet-európai faj, faunaterületünkön xerotherm, száraz lejtőkön, fenyvesek közelében, a fák fiatal hajtásain vagy virágzó fűféléken fordul elő (KASZAB 1955). A faj nyugati área-expanziója eléri az Appennin-félszigetet. Az elterjedési terület nyugati részének az északi határa hazánk területére esik, kaspi faunaelem (HORVATOVICH 1971). A Bakony lágytestű bogarairól íródott legfrissebb alapvetésében nem szerepel (SZALÓKI 1997a). A Bakony faunájára új. Literi gyűjtőhelyén a közelben telepített feketefenyves található. Vilonyán a dolomitgyep leégése után fordult elő nagyobb számban a talajcsapdákban. Új adatok: Liter, Mogyorós-hegy, sziklagyep, talajcsapda, 2000. 06 22, leg.: Kutasi Cs.; Vilonya, Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapda, 2000. 06. 22, 07. 06, leg.: Kutasi Cs. Cerambycidae-Cincérek Trichoferus paliidus (OLIVIER, 1790) - sápadt éjcincér Közép- és Dél-Európában elterjedt faj. KASZAB (1971) ezt a fajt ritkának tartja, előfordulását hőscincér által rágott fához köti, ez utóbbi állítás ma már nem állja meg a helyét (MEDVEGY 1987, HEGYESSY 1997). MEDVEGY (1987) sporadikus előfordulásával és éjszakai életmódjával magyarázza ritkaságát. Hazánk tölgyeseiben elterjedt faj (MERKL - KOVÁCS, 1997). A nyár második felében jelenik meg, éjjel aktív, ritkán fényre is repül (HEGYESSY 1997). Tölgyfajok kérge alatt rág, a hazai tápnövényadatok zöme a kocsánytalan tölgyre (Quercus petrea) vonatkozik, kisebb számban a kocsányos tölgyet (Q. robur), a csertölgyet (Q. cerris) és molyhostölgyet (Q. pubescens) is említik (MERKL - HEGYESSY and KOVÁCS 1996, MERKL - KOVÁCS, 1997; KOVÁCS - MUSKOVITS - HEGYESSY 2000). A lárva a kéreg alatt rág, bábozódni sekélyen a farészben, vagy a kéregben szokott (HEGYESSY 1997). Gyűjtötték törzsből, kéregből, kéreg alól, tuskóból, valamint az imágót gyakran fényen (lámpázás, fénycsapda) is. A Bakonyból KASZAB (1971) közli először Balatonalmádiból, MEDVEGY (1987) ezt az adatot a gyűjtés évével egészíti ki: 1936. Több mint 60 év után újabb előfordulási helyeit regisztrálhattuk. Balatonszepezdről lámpázással, Tihanyból boros-banános talajcsapdával, a Tátikán pedig fénycsapdával sikerült gyűjteni. Új adatok: Balatonszepezd, Öreg-hegy, lámpázás, 1999. 08. 18. leg.: Kutasi Cs.; Tihany (Kiserdő-tető), boros csapda, 2000.07.15-08.02. leg.: Szél Gy.; Zalaszántó, Tátika, fénycsapda, 2001. 07. 15. leg.: Kondorosy E.