H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

KUTASI CSABA – SÁGHY ZSOLT: A Bakony faunájára új és ritka bogárfajok (Coleoptera)

A Rhysodidae családot az utóbbi időben a Carabidae családhoz sorolták, újabban azonban külön tárgyalják (LAWRENCE - NEWTON 1995). CSÍKI (1946) az Omoglymmius germari (GANGLBAUER, 1892)-nak, SZÉL (1996a) pedig a Rhysodes sulcatus (FABRICIUS, 1787) -nak közli egy-egy zirci adatát. A Meloidae család fajait SZALÓKI (1997) dolgozta fel, munkájában közli a Sitaris muralis (FORSTER, 1771) bakonyi előfordulását. KUTASI (1999) két Meloidae faj új előfordulási adatait teszi közzé. A lágytestű bogarakról TÓTH (1973a), majd SZALÓKI (1997a) írt alapvetést, egyikben sem szerepel az általunk közölt Cerallus rubidus (GYLLENHAL, 1817). A Cerambycidae család alapvetését a már említett a Bakony Természettudományi Kutatásának eredményei c. sorozatban tették közzé (MEDVEGY 1987), majd Vászoly környékének cincérfaunájáról született értekezés (RETEZÁR - SZÉKELY 1999), a Herophila tristis LINNAEUS, 1767 előfordulása egyik dolgozatban sem szerepel. A további három családból (Cucujidae, Bostrichidae, Colydiidae) bakonyi alapvetés ez idáig nem jelent meg. SZÉKESSY (1943) Tihanyból közölt koleoptera-adatokat, ezek között egy Cucujidae faj szerepel. TÓTH (1968) a Balaton-felvidékről egy Bostrichidae, valamint két Colydiidae családba tartozó fajt említ. Ezek között nem találunk adatokat az általunk közzétett fajokról. Az Orthocerus crassicornis (ERICHSON, 1845) igen ritka faj, hazánkból eddig mindössze három lelőhelyét ismertük (SLIPINSKI - MERKL 1993). A Cucujus cinnabarinus (SCOPOLI, 1763) fajt MERKL (1987) nem tartja ritkának, azonban európai veszélyeztetettsége folytán fontosnak tartjuk bakonyi adatait közölni. Rhysodidae - Állasbogarak Rhysodes sulcatus (FABRICIUS, 1787) Európai és Nyugat-Szibériai ritka faj (HURKA 1996), amely korhadó, öreg fákban találja meg életfeltételeit. Hazai lelőhelyadatait SZÉL (1996a) összegzi, kilenc gyűjtőhelyet említ, közte egy bakonyit is Zircről. Ezt a példányt Kuthy gyűjtötte, a gyűjtési idő viszont nem szerepel a lelőhelycédulán. SÁR (1993) a Dél-Dunántúlon nyárfakéreg alatt találta, más helyütt pedig korhadt égerfából egyelték (SZÉL 1996a). Az újabb gyűjtések során bükkfa kérge alól került elő a Keszthelyi-hegységből, Bakonyszentkirályon pedig gombás gallyról kopogtatták. Andreas Hermann német rovarász által rendelkezésünkre bocsátott listán egy sümegi adat szerepel. Ezekkel az új lelőhelyekkel a faj bakonyi előfordulása ismételt bizonyítást nyert. Új adatok: Bakonyszentkirály, Zörög-tető, gombás gallyról kopogtatva, 1983. 05. 14. leg.: Szalóki D.; Sümeg, 1997. 05. 10. leg.: Hengmith; Zalaszántó, Tátika-hegy, bükkös, 2000. 06. 28, 2001. 03. 15. bükkfa kérgezése, leg.: Sághy Zs. Omoglymmius germari (GANGLBAUER, 1892) Palearktikus faj, amely elterjedt Európa déli partvidékétől Olaszország északi részéig, valamint Nyugat-Ázsiában. Szlovákiában ritka, kidőlt lombhullató fák törzsében, kérge alatt fordul elő (HURKA 1996). A Magyar Természettudományi Múzeum (a továbbiakban MTM) gyűjteményében 12 hazai gyűjtőhelyről van adata, melyek közül öt bakonyi, ezek a következők: Farkasgyepű, coll: Mihók; Fenyőfő, Anonim; Tátika, dr. Lenci 1953. 05.; Vállus, dr. Lenci; Zirc, Kuthy. SÁR (1993) a Dél-Dunántúlról további három lelőhelyét közli, az állatokat nyír és nyár kérge alatt gyűjtötte. A Bakonyból CSÍKI (1946) zirci előfordulását közölte. Az újabb kutatások során, közel 50 év után a Tátikáról ismét előkerült. Új adat: Zalaszántó, Tátika-hegy, bükkös, 1999. 07. 22, kérgezés, leg.: Sághy Zs.