H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepke fauna vizsgálata a Keleti-Bakonyban

Maculinea árion (Linnaeus, 1758) Ez a faj a Keleti-Bakonyban először került elő, még a nyolcvanas években intenzíven kutatott Dudar környékén nem sikerült megfogni. Megfigyeléseim szerint előfordulási he­lyei nagyobb zárt erdőtömbök tarvágásos irtásrétjein és erdei tisztásain van. Euphydryas aurinia (Rottemburg, 1775) A fajnak hazánkban két ökológiailag elkülönült alakköre él. A ritkább, nedves mocsár­rétekhez kötődő alakkör populációi tipikusan a Nyugat-Dunántúlról és a Nyugati-Bakony­aljáról váltak ismertté (TALLÓS 1958, UHERKOVICH 1980). Sajnos ezek a populációk nagyon megritkultak. A xerotherm gyepekhez kötődő alakkör az elmúlt húsz évben kezdett terjed­ni és areáját az ezredfordulóra olyan mértékben megnövelte, hogy a Bakony teljes terüle­tét kolonializálta. A „szárazréti alakkört" találtam Liter Mogyorós-dombon és Fenyőfőn le­gelőkön. „Nedvesréti alakkörhöz" tartozó példányait azonban csak a Nyugati-Bakonyalján és újabban a Balaton déli részén fogtam (ÁBRAHÁM 1998). Védett faj. Argynnis pandora (Denis & Schiffermüller, 1775) A kilencvenes években hazánk éghajlatában bekövetkező száraz periódusban a faj elter­jedési területét kiterjesztette, és gyér számú hazai populációinak egyedszáma megnőtt. Megfigyeléseim szerint pl. a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Fülöpháza környékén gyakori fajjá vált. A Zselicben (ÁBRAHÁM 1989) és a Bakonyban (DIETZEL 1997), ahol az ötvenes években már kimutatták, ismét nagyobb számban került elő. Olyan lelőhelyeken is megje­lent, ahonnan a korábbi évek intenzív kutatásai nem tudták kimutatni, pl.: Nagyharsány Szársomlyó, Dudar (ÁBRAHÁM-UHERKOVICH 1986, 2000). Természetvédelmi szempontból épp az erősen fluktuáló populáció nagysága és szegélyhelyzetű népessége miatt érdemel fo­kozott figyelmet. Védett faj, a Vörös könyv potenciálisan veszélyeztetett kategóriába sorol­ja (VARGA 1990). A Nemzeti Biomonitoring Rendszer (NBmR) listájában (RONKAY 1997) is szereplő faj. Az area fluktuáció következtében Dudarról ismertté vált még a Colias erate, amely a Kárpát-medencében a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején gyorsan szétterjedt majd később, az ezredforduló környékén terepmunkám során egyre ritkábban találkoztam vele. Ezek ismét visszahúzódó fajjá váltak. Narraga fasciolaria (Hufnagel, 1767) Széles elterjedési területtel rendelkező faj, csak szórványosan fordul elő a Palearktikumban. Hazánkban elterjedési adatait elsősorban a kiskunsági homokvidékről is­merjük (VOJNITS 1980). Hegyvidéki populációi ritkák. A Bakonyban - köszönhetően a homok és a dolomit alapkőzeten kialakuló hasonló ökológiai tényezőknek - nagyon szórványosan do­lomit sztyeppréteken is tenyészik. Ismertté vált bakonyi lelőhelyei: Csór, Sümeg, Salföld. Dyscia conspersaria (Denis & Schiffermüller, 1775) Xerotherm élőhelyen, a Bakonyban a dolomit lejtősztyeppeken előforduló ritka faj. Pél­dányai nappal is felriaszthatok. Hazánkban elhúzódó rajzású, egyetlen nemzedéke fejlődik ki. Védett faj, a NBmR-ben populációit hosszú távú vizsgálatra jelölték ki. Eupithecia breviculata (Donzel, 1837) Holomediterrán elterjedésű, erősen melegkedvelő faj. Hazai populációi elég izoláltan fordulnak elő. Tipikus élőhelye a Keleti-Bakony dolomitsztyepprétjein van. Ennek ellené­re csak egy ismert bakonyi lelőhelye van: Somhegypuszta (RÉZBÁNYAI 1979a).

Next

/
Oldalképek
Tartalom