H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

MUSKOVITS JÓZSEF: A Bakony díszbogár-faunájának alapvetése (Coleoptera: Buprestidae)

Anthaxia istriana ROSENHAUER, 1847 Pontomediterran eltejedésű, 4-5 mm hosszú, fénylő, sötétbronzos színű faj. A lárvák borókában élnek, fejlődésük időtartama két év. A kifejlett lárvák nyár végén átalakulnak imágóvá és imágó alakban telelnek át. BÍLY & SOMORJAI 1986-ban, a Balatoni-felvidékről származó pédányok alapján leírták az Anthaxia (M.) balatonica fajt. Ez lett volna az egyetlen endemikus díszbogárfaj Magyarországon, mivel azóta sem találták meg máshol. Az elmúlt évek alatt nagyobb példányszámban is sikerült kinevelni ezt a fajt, és az a véleményem alakult ki, hogy az Anthaxia balatonica olyan közel áll az Anthaxia (M.) istriana fajhoz, hogy önálló faji státusza kétségbe vonható, ezért nem tekintem önálló fajnak, hanem csak az Anthaxia (M.) istriana szinonimájának. A Magyar Természettudományi Múzeum anyagának determinálásakor régebben gyűjtött példányok is előkerültek, amelyek a Balatontól délre levő helyekről származtak. Jelenleg ismert 11 lelőhelye közül 7 van a Bakony területén. Agrilus kubani BÍLY, 1991 Közép-európai elterjedésű 4,5-6,0 mm hosszú, rezes-bronzos színű faj. A monofág lárvák az élő sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) kérge alatt fejlődnek, de bebázódni a farészbe mennek át. A fajt Ausztriából származó példányok alapján írták le, és jelen ismereteink szerint Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon és Görögországban fordul elő. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének meghatározásakor került elő Magyarországot illetően az elsőnek tekinthető példány, (Balaton-felvidék, Koloska-völgy, 1978. 09. 10., leg. Podlussány). 2001-ben végzett célzott neveléssel meglepően sok helyről így a Balaton-felvidék több pontjáról is - sikerült kinevelni, és ráadásul nagy példányszámban is. Ma már joggal feltételezhető, hogy ahol nagyobb mennyiségben van sárgafagyöngy - márpedig a tölgyeken sokfelé előfordul - ott szinte biztosan kell lennie Agrilus kubani-ndk is. A „ritkaság" oka az lehetett, hogy a kifejlett imágók rendszerint magasan, a sárgafagyöngyös tölgyfák koronáiban tartózkodnak és emiatt csak nagyon ritkán kerülnek a gyűjtők szeme elé, kineveléssel azonban könnyen bizonyítható az előfordulás. Buprestis novemmaculata LINNAEUS, 1767 Euroszibériai elterjedésű, 13-20 mm hosszú, érces-barnás színű faj, amelynek szárnyfedőin változékony alakú sárga foltok vannak. A lárvák nálunk erdeifenyőben (Pinus sylvestris) és feketefenyőben (Pinus nigra) több évig fejlődnek. Az imágók júliusban, augusztusban tápnövényeiken, beteg, száradó, napsütötte fenyőfákon találhatók. Magyarországon 9 lelőhelyről került elő, ebből 7 van a Bakony területén. Általában egy-egy lelőhelyről csak egy-egy példány került elő, egy-két helyről azonban sikerült nagyobb példányszámban is kinevelni, illetve a szabadban is megtalálni. Nem védett faj, ezért szépsége és relatív ritkasága miatt javasoljuk minél előbb védelem alá helyezni. Buprestis octoguttata LINNAEUS, 1767 Euroszibériai elterjedésű, 9-15 mm hosszúságú, fémes-kék színű faj, amelynek szárnyfedőin 4-4 sárga színű folt van. A lárvák fenyőfélékben (Pinus sp.) fejlődnek, fejlődésük 2-3 évig tart. Az imágók júliusban, augusztusban tápnövényeiken, beteg, száradó, napsütötte fenyőfákon találhatók. Magyarországon 8 lelőhelyről került elő, amelyből 3 lelőhely esik a Bakony területére. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy mindegyik lelőhelyről csak egyegy példányban került elő. Szépsége és ritkasága miatt védelemre javasolható faj.