Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

mence-patak völgye; Kőszeg; Kőszegdoroszló; Máriabesnyő; Pilismarót; Recsk; Rostáló; Rómaifürdő; Sirok; Solymár; Szalajka-völgy; Tard; Veresegyház; Vörös János-séd. A felsorolt lelőhelyek részben már szerepeltek Újhelyi Sándor munkáiban is. Varga Zoltán a vörös légivadász új alfajának (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) leírását tartalmazó dolgozatában (VARGA 1968) a taxon addig ismert következő hazai lelőhelyeit sorolja fel: Zempléni-hegység: Kemence-völgy, Kőkapu; Bükk-hegység: Disznóskút, Síkfőkút, Ablakoskővölgy, Elza-lak, Bába-völgy, Tardi-patak; Bakony-hegység: Vörös János-séd. Ugyancsak tartalmaznak vörös légivadász faunisztikai adatokat Benedek Pál és szerzőtársainak dolgozatai (BENEDEK 1962, 1966, BENEDEK és mtsai 1972-1973): Budapest: Zugliget; Leányfalu; Miskolc: Disznós-kút; Nagyhuta: Kemence-völgy; Orfű: Mecsekrákos; Pilis-hegység; Szilvásvárad: Szalajka-völgy. Dévai György és Varga Zoltán a Zempléni-hegység szitakötő-faunájával foglalkozó dolgozatukban (DÉVAI - VARGA 1963) a Kemence-völgyből közlik a faj előfordulását. Dévai György és Miskolczi Margit a Bükki Nemzeti Park szitakötő-faunáját ismertető dolgozatban (DÉVAI - MISKOLCZI 1996) a következő lelőhelyekről említik a vörös légivadász előfordulását: Cserépfalu: Kis-réti-tó; Harsány: Újharsányi-tavacska; Miskolc: Disznós-patak, Garadna-völgyi-tömpöly, Jávorkúti-tó; Nagybarca: Szalonka; Nagyvisnyó: Ablakoskő-völgy, Elza-lak; Noszvaj: Síkfőkút; Répáshuta: Pénzpataki-tavak, Tebepusztai-mocsár; Sajóbábony: Bábony-patak völgye; Szilvásvárad: Szalajka-völgy; Tard: Tardi-patak völgye; Varbó: Fónagysági-tó. Az adatok közül természetesen több szerepel már egyéb közleményekben is. Ugyancsak Dévai György és Miskolczi Margit az Aggteleki Nemzeti Park szitakötő-faunáját feldolgozó tanulmányban (DÉVAI - MISKOLCZI 1999) az alábbi lelőhelyekről közlik a fajt: Perkupa: Rétpatak; Rakacaszend: Debréte-patak; Serényfalva: Keleméri-patak, Szörnyű-völgyi-Alsó-halastó; Szögliget: Ménes-völgyi-tározó. Dévai György és szerzőtársai, a magyarországi szitakötő-imágók 1982-ig közölt előfordulási adatait mutatják be UTM hálótérképeken (DÉVAI és mtsai 1994). A közreadott térképen 24 10 x 10 kmes négyzet reprezentálja a vörös légivadász addig ismert lelőhelyeit. Sipos Imre és Weninger Tibor a veszprémi Tekeres-völgyből, valamint az ugyancsak veszprémi Séd völgyéből említik a faj előfordulását (SÍPOS - WENINGER 1979, 1984). Ambrus András Tatabánya környékén végzett szitakötő faunisztikai vizsgálatai alapján említi a faj néhány lelőhelyét [Oroszlány: Majki-tavak; Tatabánya: Kacsa-tó, Lángos-tó, Síkvölgyi-mocsár, Tizedik-középállomás] (AMBRUS 1988). Ambrus András, Bánkúti Károly és Kovács Tibor több dolgozata tartalmaz a Pyrrhosoma nymphula interposita előfordulására vonatkozó adatokat. A Természettudományi Múzeum lárva-gyűjteményének feldolgozása alapján (AMBRUS és mtsai 1993) [Miskolc: Hárs-kút, Hárskút-völgy, Teknős-völgy és Szilvásvárad: Szalajka-völgy, valamint Tógazdaság, 13. sz. tó lelőhelyek váltak ismertté]. Az Őrség szitakötő faunáját ismertető dolgozatban (AMBRUS és mtsai 1995) szereplő lelőhelyek: Apátistvánfalva: Hársas-patak; Hegyhátszentjakab: Vadása-tó; Kondorfa: Lugos-patak; Nagyrákos: Zala. Számos lelőhelyet tartalmaznak a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék szitakötő faunáját ismertető dolgozatok (AMBRUS és mtsai 1992, 1996a, 1998): Apátistvánfalva: Hársas-patak; Csöde: Csödei-patak; Farkasfa: Huszászi-patak; Hegyhátszentjakab: Vadása-tó; Kiscsehi: Alsó-tó, Budafapuszta; Kondorfa: Lugos-patak; Máriaújfalu: Hársas-tó; Rátót: Vörös-patak; Sopron: Hermesi-felső-tó; Vasalja: Csencsi-patak. A lárva és imágó adatokat közreadó dolgozatban (AMBRUS és mtsai 1996b) szereplő adatok: Bánk: Jenői-patak; Borsosberény: Makkos-kastély; Eger: Eger-patak; Kemence: Mese-patak-völgye; Rétság; Tolmács: Jenői-patak. Bánkúti Károly a Mátra Múzeum szitakötő gyűjteményét ismertető dolgozatában (BÁNKÚTI 1986) a faj gyöngyössolymosi adatát említi. Pingitzer Beáta és Vizslán Tibor (PINGITZER - VIZSLÁN 1996) a fajnak a Jávorkúti-tónál (Miskolc) való előfordulásáról tudósítanak.