Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

KONTSCHÁN JENŐ: Két bakonyi telepített fenyves ászkaegyütteseinek (Crustaceae: Isopoda: Oniscidea) összehasonlító vizsgálata

Ebből a négy fajból mindkét évben, mindkét mintavételi helyen csak a P. collicola és a T. rathkii fordult elő (1. táblázat). 1. táblázat: A megtalált fajok gyakorisága a két gyűjtőhelyen, a két vizsgálati évben. Gyűjtési hely Vüonyai Külső-hegy (KF) Literi Mogyorós-hegy (MF) Ev 1997 1998 1997 1998 Egyedszám 573 9 108 78 Megtalált fajok és P. collicola (97%) P. collicola (78%) P. collicola (86%) P. collicola (97%) százalékos T. rathkii (2%) T. rathkii (22%) T. rathkii (14%) T. rathkii (3%) gyakoriságuk A. vulgare (1%) A két év alatt a fenyvesekben gyűjtött ászkák éves átlagos egyedszáma alacsonyabb, mint a különféle gyepekben és lombos erdőkben (FARKAS 1995,1998a és b, SZLÁVECZ 1988). Mindkét fenyves domináns faja a P collicola, mely az egész országban elterjedt és a Bakony területéről is kimutatták már (ILOSVAY 1982a, 1985, LOKSA 1961, 1966, 1971). Más területeken is hasonlóan nagy arányban tagja az ászka együtteseknek (FARKAS 1998a). Az euriök T. rathkii az előző fajhoz képest nagyon alacsony egyedszámban fordul elő, csak 1998-ban a Külső-hegyen magasabb a százalékos gyakorisága (22%), de ez az alacsony összegyedszámra (9) vezethető vissza. A faj új a Bakony faunájára (FORRÓ - FARKAS 1998), e tény a kutatottság hiányával magyarázható. Az A vulgare fajt már több helyről is gyűjtötték a Bakonyból (CSÍKI 1926, DUDICH 1942, ILOSVAY 1982a, 1983, 1985). Ez a faj a fenyvesekben összesen 4 egyeddel, míg a xerophil T. nodulosus egyetlen egyeddel (amely valószínűsíthetően a környező sziklagyepről került a csapdába) volt jelen a két év során. Ez a faj ez idáig a Bakonyvidéknek csak a Keszthelyihegység régiójából volt ismert (LOKSA 1966). A havi eloszlás vizsgálata során a kétheti gyűjtéseket egy hónapra átlagoltuk, és a relatív gyakoriságot egy csapdára vonatkoztattuk. A 768 ászka egyedből 681 egyedet (88,67%) 1997-ben gyűjtöttek, a legnagyobb egyedszámban a nyári hónapokban (VI. és VII.) kerültek a csapdákba. Az 1998. évben a Külső-hegyen - bár az alacsony egyedszám miatt az értékek komolyabb következtetésre nem alkalmasak - a nyári hónapokban gyűjtött ászkaegyedek egy csapdára jutó relatív gyakorisága volt a legmagasabb. A Mogyorós-hegyen is jól megfigyelhető a nyári hónapok dominanciája, de egy őszi növekedést is tapasztaltunk (1. ábra). A makroklimatikus viszonyokat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a begyűjtött egyedek relatív gyakorisága és a hőmérséklet közötti korrelációs kapcsolat a literi Mogyorós-hegyen közepes (y=22,7888x+10,96, r=0,5856), a vüonyai Külső-hegyen szoros (y=27,132x + 10,499, r=0,708). A csapadékkal viszont a mogyorós-hegyi relatív gyakoriságok korrelációs kapcsolata szoros (y=71,501x+9,7489, r=0,757), míg a külső-hegyi csak közepes (y=44,291x+13,405, r=476). Az 1998. évben a két fenyvesben gyűjtött ászkarákok relatív gyakorisága a hőmérséklettel laza korrelációs kapcsolatot mutatott (Külső-hegy: y=8,0924x+13,489, r=0,219; Mogyorós-hegy: y=17,949x+12,032, r=0,349). A csapadék mennyiségével a korreláció a külső-hegyi adatoknál szintén laza (y=-15,048x+32,445, r=0,1322), de a mogyorós-hegyi értékekkel közepes volt (y=86,304x+20,201, r=0,544). Az összegyedszám változása az élőhelyeken a két vizsgálati évben jól láthatóan követi a domináns P. collicola faj egyedszámának változását (2. ábra). Az 1997. évben gyűjtött P. collicola egyedeknek a legnagyobb relatív gyakorisága a nyári hónapokra esik, amelyet irodalmi adatok is alátámasztanak (SZLÁVECZ 1988). Szintén a nyári hónapokban a legnagyobb a relatív gyakorisága a vizsgált fajnak 1998-ban is, de az egyedszám az őszi hónapokban ismét emelkedni kezd. Feltételezhető, hogy az 1997. évben is hasonló őszi egyedszám növekedés történt, de a mintavételezés 1997-ben csak szeptember közepéig tartott. S