Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

nak a jegyzékét, melyek a szóban forgó lelőhelyen előkerültek. Természetesen nem zárható ki annak lehetősége, hogy a felsorolt taxonok némelyike nem ott fejlődött, hanem esetleg máshonnan elkóborolt egyed. Amennyiben ez nagy valószínűséggel eldönthető volt, abban a néhány esetben, a szükséges korrekció elvégzésére is sor került. A lárvaadatok mellett rövidítve a tenyészőhely víztípusának a megnevezése is szerepel, de csak akkor, ha a gyűjtőhelyen (pl. Öreg-séd, Vörös János-séd) eltérő típusú tenyészőhelyekről is előkerült a vörös légivadász lárvája. A jelenleg érvényes 13/2001. (V. 9.) KöMr. sz. rendelet értelmében törvényesen védett szitakötő fajokat csillag jelöli. A gyűjtők (megfigyelők) nevének rövidítése: BP = Békési Péter; CSM = Csiby Mária; HÄV = Rozner György; TS = Tóth Sándor Havasi Istvánné; MD = Murányi Dávid; RGY = Egyéb rövidítések MF = megfigyelés; E = lárvabőr (exuvium); L = lárva; +TÖ = tömpöly típusú természetes kisvíz; +CS = csermely; +DA = dagonya (dágvány); +MTÁ = mocsár típusú természetes állóvíz Eszaki-Bakony A faj eddig kimutatott lelőhelyeiből 51 (36,2%) tartozik az Északi-Bakonyhoz. (1) Ámos-vendégház (Eplény): Az élőhely Eplény belterületén, az Ámos-vendégház parkjában található tömpöly, melyet egy kis forrásból kifolyó csermely medrének kiszélesítésével hoztak létre. A mindössze 10—12 m

2 felületű, átöblítődő víztérben a hasonló élőhelyeken megszokott, gyakori szitakötők találták meg életfeltételüket. Víztípus: tömpöly típusú mesterséges kisvíz. Biotóp-minősítés: IV Fajszegény élőhely. Védett faj eddig nem került elő. Pyrrhosoma nymphula interposita adatok: 1999.09.30., 1 L, TS; 2000.05.11., lcT 12, TS. +MF; 2001.05.14., IC/, TS, +MF; 2001.05.14., 2 E, TS; 2001.05.16., 1* 12, TS, +MF. Egyéb fajok: Aeshna eyanea, Coenagrion puella, Ischnura elegáns, Ischnura pumilio, Libellula depressa, Sympecma fusca, Sympetrum vulgatum. Hasonló, magántelkeken létesített, kis vizes élőhelyek már napjainkban is jelentős számban lehetnek a Bakony területén. Egy részüknél nagy valószínűséggel meg is telepedhetett a Pyrrhosoma nymphula interposita. Az ilyen kistavak és díszmedencék teljes körű felderítése azonban (a természetes élőhelyekhez hasonlóan) gyakorlatilag megoldhatatlan. Nem egyszer azon egyszerű oknál fogva, hogy a bekerített telkekre (az esetek egy részében pl. a tulajdonos bizalmatlansága miatt) lehetetlen bejutni. Az utóbbi időben gyakran találkozhatunk olyan hirdetésekkel, melyekben a kistavak létesítéséhez kínálnak anyagokat, felszereléseket, a betelepítéshez szükséges növényeket, illetőleg szakkönyveket. Ez annak a jele, hogy országosan is egyre többen foglalkoznak kistavak létrehozásának gondolatával. A szitakötők szempontjából a hegység legjelentősebb ismert mesterséges kistava a Kisösküi-forrástó (Öskü), ahol a vörös légivadász egyik legerősebb bakonyi populációja él. A víztértől még további 27 szitakötő taxon előfordulását sikerült kimutatni. (2) Bakonynánai-vízfolyás (Bakonynána): A Gajának a Nagyesztergár felőli völgyben, Bakonynána központjába érkező oldalága. Vizét a település főutcája alatt kiépített zsilippel felduzzasztottak. Az így létrejött kis tározó felső végének dús növényzetű, csaknem állóvizű részén élnek a vörös légivadász lárvái.