Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

A lárvabőradatok alapján készült oszlopdiagram (8. ábra) érthető módon nagyon hasonlít az imágók rajzási sajátosságait bemutató diagramra. A leglényegesebb különbség abból fakad, hogy az egyedek kibújásának befejeződése után - ami az adatok tanúsága alapján zömmel június végéig, július elejéig lezajlik - lárvabőrt már nem igen lehet találni, az imágók viszont nagyjából augusztus közepéig repülnek. A Pyrrhosoma nymphula interposita lárvái gyakorlatilag az egész év folyamán jelen vannak az élőhelyeken. Több példa is akad arra, hogy az év elején (január közepén, második felében) nem ritkán bekövetkező erősebb felmelegedés hatására, főleg egészen sekély vizekben gyűjteni lehet a lárvákat (természetesen egyéb fajokét is). Hasonló jelenség tapasztalható késő ősszel, sőt a tél első hónapjaiban is. A lárvaadatok felhasználásával készült diagram (9. ábra) ennek ellenére a késő őszi, a téli és a kora tavaszi hónapokban hézagos, ez azonban minden bizonnyal elsősorban a gyűjtések hiányával magyarázható. A Pyrrhosoma nymphula interposita élőhely típusonkénti előfordulása A vizsgálatok alapján készült összeállítás (I. táblázat) áttekintést ad arról, hogy a Pyrrhosoma nymphula interposita lárvái milyen víztípusokban fordultak elő a Bakonyvidéken. A megismert (pontosabban megbízhatóan azonosítható és konkrét víztípushoz rendelhető) élőhelyek közül 62 vízfolyás, 77 pedig állóvíz. A vízfolyások közül a csermely, az ér és a patak van képviselve a területen. Az eddigi tapasztalatok alapján a faj leggyakrabban csermely típusú vízfolyáshoz kötődött. Az állóvizek víztipológiai szempontból változatos összetételűek. A legtöbb esetben a faj lárvái kistó típusú tározóban fejlődtek. I. táblázat: A Pyrrhosoma nymphula interposita lárvájának élőhelytípusonkénti előfordulása a Bakonyvidéken (1.: a víztípusonkénti előfordulás száma; 2: az előfordulások %-os aránya) A vörös légivadász bakonyi élőhelyeinek víztipológiai besorolása 1. 2. Vízfolyások ( '-.ci mel\ V) 28.1% Er 20 14.4'. Patak 3 2,2% Állóvizek Dagadólap (felláp) 2 1,4% Dagonya(dágvány) : 1,4% Kistó típusú egyéb mesterséges állóvíz 12 8.6% Kistó típusú tározó 21 15,19; Kistó típusú természetes állóvíz : 1,4%, Mucsai lipusil Icnlk'S/etes allov;;.' 7 5,0% Mocsár típusú mesterséges állóvíz 8 5.7% Tömpöly típusú természetes kisvíz 9 o..-; Tömpöly típusú mesterséges kisvíz 10 7,2%. Feltörő (limnokrén) forrás 1 0,7%: Kopolya típusú egycb mesterséges állóvíz 3 2,2% Összesen 139 élőhely Néhány gyakoribb szitakötő előfordulási viszonyait térbeli oszlopdiagram (10. ábra) is szemlélteti, mégpedig az állóvizekhez és a vízfolyásokhoz tartozó lelőhelyek szerinti bontásban. Ebből kiderül, hogy a közös élőhelyen való fejlődés (állóvíz + vízfolyás) az Ischnura elegáns (119), a Coenagrion puella (114) és a. Libellula depressa (113) esetében fordul elő a leggyakrabban. Viszonylag magas az együttes előfordulás aránya a Sympetrum sanguineum (86), a Sympetrum vulgatum (75), a Platycnemis pennipes (73), a Sympecma fusca (68), az Agrion splendens (58), valamint -AZ Aeshna cyanea (56) esetében. Ezeknél azonban (a Platycnemis pennipes kivételével) már nagyobb a különbség a vízfolyások és az állóvizek arányában.