Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MURÁNYI DÁVID: Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) álkérész (Plecoptera) faj a Bakonyvidéken

Medre sóderos-iszapos, növényzettel csaknem teljesen benőtt. Partja lapos, azonban két méternél alig szélesebb ásott mederben folyik, amelyet magas fú borít, és néhol füzek nőttek benne. A közúti híd alatt két, méteres átmérőjű csövön jut át a víz. A mintavételi kvadrátból az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) lárvákon kívül a Nemoura cinerea (Retzius, 1783) lárvái kerültek elő, más álkérészt azóta sem sikerült kimutatni. Kérészek közül egyetlen Siphlonurus sp. lárvát, valamint Habrophlebia sp. lárvákat gyűjtöttünk, tegzesekből Polycentropodidae és Limnephilidae lárvák, ezeken kívül Simuliidae, Stratyomyidae, Gyrinidae és Dytiscidae lárvák élnek a patak aljzatán, a rovarok egyedszáma azonban elenyésző a nagy tömegben jelen lévő Amphipoda rákokhoz képest. Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) imágóit egy alkalommal sem sikerült megfogni, noha a Nemoura cinerea (Retzius, 1783) itt még júniusban is rajzott. Lárvák is csak a májusi mintavételből kerültek elő vízbe hullott fadarabról, de ekkor sem sikerült újabb állatokat gyűjteni hosszas kereséssel sem. A két befogott lárva minden bizonnyal a normál hosszú szárnyú változathoz tartozik, mivel szárnyhüvelyük rendesen fejlett. Gyűjtési adatok: Pálihálás, Borzavári-ér, Zirc-Pálihálás közúti híd (UTM: YN13 B4), 2001 V. 22., 2 lárva, Leg: Murányi D. (3) Aranyos-patak: A patak a cseszneki vár melletti Kőmosó-szurdokban, ahol a rovar szintén előkerült, méreteiben és sebességében igen változatos. Általában fél méter széles és 5-10 cm mély, elég gyors folyású, de néha másfél-két méter szélesre is szétterül, és alig 1-2 cm mély; néha pedig jóformán álló vizű, méteres mélységű szakaszai is vannak. Tavasszal igen bővizű, a nyár derekán viszont időnként elapad. Aljzata általában köves, de sok helyütt feliszapolódik. Sok benne a behullott ág és avar. Partja köves, sziklás, parti növényzete, ahol van, többnyire gyomos, majdnem végig fák kísérik. A Kőmosó-szurdokból három további álkérész (a Nemoura cinerea (Retzius, 1783), a N. flexuosa Aubert, 1949 és aA/. sciurus Aubert, 1949), egyedeit sikerült megfogni. Kérészekből eddig Electrogena sp. és Habrophlebia sp. lárvák, tegzesekből Polycentropodidae, Limnephilidae és Hydropsyche sp. lárvák, valamint a Helodes sp. lárvái kerültek elő. Az uralkodók azonban itt is a rákok, többnyire azAsellus aquaticus (Linnaeus, 1758) ászka faj. Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) két normál szárnyú imágójára itt a patak lassú vizű részénél, sziklán akadtunk rá. Gyűjtési adatok: Csesznek, Aranyos-patak, Kőmosó-szurdok (UTM: YN14 D4), 2001 V 25., 2Cf, Leg: Balogh K. - Kontschán J. - Murányi D. A brachypter változatról Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) rövid szárnyú alakjáról csak LILLEHAMMER (1988) könyvében találtam említést, mi szerint Skandináviában igen változatos megjelenésű a faj, és elég gyakran előfordul rövid szárnyú változata is. Más európai határozókban (ILLIES 1955, HYNES 1977) nem tesznek említést semmilyen brachypter Nemouridáról, Kis (1974) munkájában pedig az állat 5-7,5 mm testhosszal és 6-8,5 mm szárnyhosszal szerepel. Mivel a faj Erdélyben gyakori állatnak számít, és ennek ellenére nem ismert 3 mm-es szárnyú, normál testhoszszúságú egyede, érdemesnek tartom bővebben foglalkozni a Kalapács-érnél fogott állatokkal.