Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Col: Carabidae) vizsgálata a veszprémi Csatár-hegyen és környékén

Bradycellus csikii Laczó, 1912 Szárazság- és melegkedvelő faj, melyet Ausztriában folyóvölgyeket övező magaskórós növényzet (Petasites) alatt, homokos kertekben, növényi korhadék és fűcsomók alatt gyűjtöttek (KIRSCHENHOFER 1989). 1999-ben Jaeger, majd Szél vette revízió alá a MTM-ben és a BTMben található Bradycellus nemzetség fajait. A taxonómiai revízió után, bakonyi adatai csaknem kizárólag a Balaton-felvidékről és az Eszaki-Bakonyból vannak, fénycsapdával és rostálással egyaránt gyűjtötték. A Séd melletti parlagon rostálással áprilistól szeptemberig sikerült kimutatni. Előfordulását TÓTH (1973) nem közölte, a Bakony faunájára új faj. AB. csikii bakonyi adatai az alábbiak (zárójelben a példányszámot adjuk meg): Balatonfüred (fénycsapda), 1977. 10. 04. Podlussány (1); Dörgicse, 1978. 09. 24. Podlussány (1); Eplény (szalmakazal alól rostálva) 1977. 12. 05. Podlussány és Rozner (4); Fenyőfő Kék-hegy 1982. 10. 24. Podlussány (1); Vállus 1978. 04. 03. Podlussány (1); Veszprém (a Csatár-hegy alatti Séd-szakasz melletti parlag, rostálás), 1997. 04. 10. (6); 05. 28. (4); 07. 09. (1); 08. 05. (1); 09. 03. (8); Kutasi Cs.; Zirc: Cuha-völgy, 1955. 05. 14. Dr. Magyar M. (1). Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 KIRSCHENHOFER (1989) szerint stenotop, psammophil faj, amely sztyeppterületeken növényi törmelék alatt fordul elő. A faj hazai elterjedése nem tisztázott, a rokon H. anxius-tól való nehéz elkülönítése miatt. Úgy tűnik, hogy rokon fajával azonos habitatokban fordul elő. Egyaránt fogták talajcsapdával nyílt dolomit sziklagyepben, és dolomit sziklafüves lejtősztyeppben, illetve kő alatt egyelték Festucetum pallentis társulásban. A Bakony faunájára új faj. KATAEV revíziója nyomán az alábbi Bakonyi lelőhelyekről van adata (A BTM és a MTM gyűjteménye): Balatonalmádi; Balatonfüred (Nagy-mező); Királyszentistván (Ugri-hegy); Monostorapáti (Doma-hegy); Nagyvázsony; Nemesvámos (Tekeres-völgy); Salföld; Sáska (Agár-tető); Sóly (Rácz úti-dűlő); Sümeg (Csúcsos-hegy); Szentkirályszabadja (Bagó-hegy); Veszprém (Csatár-hegy, Jutás, Gyulafirátót (Gyökeres); Kádárta (autóspihenő); Vilonya (Külső-hegy); Zalahaláp. Pterostichus leonisi Apfelbeck, 1904 Nedvességkedvelő faj, amely mocsaras tópartokon fordul elő (KIRSCHENHOFER 1989). A Kiskunsági Nemzeti Parkból (Pálmonostora, Péteri-tó, nádas), a Dél-Dunántúl mocsaras-erdős tájairól (HORVATOVICH 1992a), valamint a budai keserűforrások (Szél szóbeli közlése) környékéről ismert. Első bakonyi előfordulását Literről közölték (KUTASI 1998b). Újabb lelőhelyét a Csatár-hegy alatt kanyargó Séd-partján sikerült megtalálni. Szántó melletti parlagon magaskórós társulásban 1997. 04. 10-én rostálással gyűjtöttük. Amara gebleri Dejean, 1831 Stenotop faj, amely leginkább folyóvölgyekben fordul elő (KIRSCHENHOFER 1989). Ezt a fajt sokáig szinonimként, vagy az A. aulica alfajaként tartották nyilván (SZÉL 1996), ezért hazai elterjedése még nem tisztázott. Hazánk faunájára új fajként SZÉL (1996) közölte, ekkor összegezte hazai előfordulásait is. Azóta előkerült a Vértes peremterületéről (Oroszlány) (KUTASI SZÉL 2000), valamint a Dráva partjáról (Vízvár) (HORVATOVICH 1998) is. A BTM A. aulica anyagának revíziója után egy Fenyőfői példányra akadtunk. A veszprémi Csatár-hegy alatti Séd-parton talajcsapdázással sikerült gyűjteni 1997. 05. 15 és 05. 28. között. A Bakony faunájára új faj. Az újabb hazai gyűjtési helyein bizonyítottan vízközeli élőhelyekről került elő. Amara sabulosa (Serville, 1821) KIRSCHENHOFER (1989) szerint eurytop, xerophil faj, melyet meszes talajú legelőkön, kőtörmeléken, homokbányában, homokos patak- és folyópartokon, száraz területeken, réteken, erdőkben és homokos tengerpartokon egyaránt megtaláltak.