Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepkefauna vizsgálata a Déli-Bakony és a Bakonyalja határvidékén (Lepidoptera)

(ÁBRAHÁM 1987,1991,1993, ÁBRAHÁM - UHERKOVICH 1986) jelent meg. Itt fénycsapdázások és lámpázások alkalmával végeztem kvantitatív és kvalitatív jellegű vizsgálatokat. 1986tól ezt a munkát ilyen volumenben a Somogy Megyei Múzeum dolgozójaként már folytatni nem tudtam, mivel a Bakonyból Kaposvárra költöztem és kutatómunkám súlypontja is a Dél-Dunántúlra tolódott el. A Bakony kutatását kisebb intenzitással, bizonyos években anyagi támogatás nélkül vagy csak egészen minimális támogatással, de folytattam. A faunafelmérések fő módszere ezt követően a lámpázással történő gyűjtés lett. Nemcsak a felmérési módszeren változtattam, hanem a vizsgált terület nagysága is növekedett, és az 1980-as évek végétől már a Bakony nyugati határvidékén is végeztem rendszeresen faunafelméréseket, melynek eredményeiről a 12. Bakony-kutató Ankéton számoltam be (ÁBRAHÁM - KEMPAS 2000). A Bakony e területén a Déli-Bakony és a Bakonyalja határvidékén az 1950-es években nagyon eredményes faunafelmérő jellegű gyűjtéseket végzett LENGYEL, KOVÁCS, GOZMÁNY, ISSEKUTZ és NATTÁN (KOVÁCS 1953, 1956, Szőcs 1968, ÁBRAHÁM 1989). Sümegen BARKÓCZY közel egy évtizeden keresztül gyűjtött lepkéket az Öreg-hegy déli, délkeleti lábánál, anyagát a Magyar Természettudományi Múzeumnak (Budapest) adta át. Az átadott anyagról Szőcs (1968) írt tanulmányt, amelyben 528 nagylepkefaj előfordulásáról számol be. BARKÓCZY gyűjtéseiből számos olyan ritka faj került elő, amely nemcsak a Bakonyban, hanem a Kárpát-medencében is igazi ritkaságnak számít (Diaphora sordida, Calophasia platyptera, Euchalcia consona, Dysgonia algira, Cyclophora subpunctaria Rhodometra sacraria, Lareniia clavaria). Kutatómunkámhoz további ösztönzést adott még az 1960-as években a Bakonyaljáról előkerült számos érdekes adat és azok a beszámolók, melyek már a Bakony-kutatás keretében az 1980-as évek fordulóján születtek (PEREGOVITS - RONKAY 1977, PEREGOVITS és mtsai 1978). Ezért különös figyelmet fordítottam a Bakonyalja nedves rétjeinek, az Öreghegy (Csabrendek, Sümeg) melegkedvelő erdeinek, a Darvas-tó (Nyirád) környéki elnyíresedett és a Sümeg melletti csarabos állományok lepkefaunájának vizsgálatára. Munkám célja a terület nagylepke faunájának felmérése, amely hozzásegíthet bennünket ezen a területen három faunakörzet (Bakonyicum, Noricum, Arrabonicum) találkozási pontjában az állatföldrajzi viszonyok jobb áttekintéséhez. Anyag és módszer A jelenlegi faunafelmérés központja Csabrendek és környéke volt. A Csabrendek és Sümeg közötti Öreg-hegy a Bakony egyik legnyugatibb, erősen környezete fölé emelkedő mészkőröge, amelyet nyugati lábánál, közvetlenül a tetőrégió alatt, meredeksége miatt mezőgazdaságilag nem művelnek (szőlő), így megmaradtak a melegkedvelő cseres- és molyhos-tölgyesek. A hegy tetőrégiója változatos, mára Fehérkövek erdőrezervátum néven vált a természetvédelemben ismertté. A hegy lábánál a Marcal-medence sík, vizes élőhelyekkel szabdalt területe hosszan elnyúlik. Itt patak menti égerligetek, bokorfüzesek, nedves kaszálórétek, mocsárrétek váltakoznak mezőgazdasági táblákkal. A Bakony nyugati lábánál, néhány kilométeres szélességben - Nyirádtól egészen Devecserig, majdnem sík felszínen - kiterjedt erdők (Nyirádi-erdő, Sárosfői-erdő, Megygyes-erdő) találhatók.