Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

BAUER NORBERT - KENYERES ZOLTÁN - MÉSZÁROS ANDRÁS: A berhidai Koldustelek löszvölgyének flórája és vegetációja (Veszprém megye)

imáját. Az itt jelentkező mozaikos vegetáció-szerkezet egyenesszárnyú együttesek szerveződésére gyakorolt hatásának pontosabb megismerése további vizsgálatokat igényel. A löszvölgyben feltárt egyenesszárnyú együttesek szerkezete jól illeszkedik a más területeken folytatott vizsgálatok eredményei közé. A kiegyenlített Tettigonioidea-Acridoidea arány itt is megmutatkozik, ahogyan az életforma-struktúra is egybevág az irodalmi adatokkal (V. SÍPOS - VARGA 1998, VARGA 1997, VARGA és mtsai 2000). RÁcz a kárpát-medencei egyenesszárnyú közösségek típusait is leíró összegzésében (1998) a löszgyepeknél az idézett cikkekhez hasonló ^latycleis affinis - Tessalana vittata - Bicolorana bicolor - Stenobothrus crassipes - Glyptobothms biguttulus" fajkombinációt tart jellemzőnek e növényzeti típusban, ezen belül a nedvesebb középhegységi területeken Bicolorana bicolor és Stenobothrus crassipes, míg a száraz alföldi részeken Tessalana vittata dominancia figyelhető meg. Ez utóbbi alapján a berhidai löszvölgy együttesei a nedvesebb középhegységi típusba tartozhatnak. VARGA és mtsai (2000) által az Aggteleki-karszton, félszáraz gyepekben folytatott vizsgálatok eredményeivel összevetve a berhidaiakat, azt tapasztalhatjuk, hogy azok az ún. Euthystira brachyptera típusú együtteshez állnak közelebb, mely a magasabb fűvű, strukturáltabb gyepekben jellemzők. Az irodalmakban szereplő fajkombinációktól való különbség (Platycleis affinis, Tessalana vittata hiánya) a terület kollin zónához való tartozására, illetve az ilyen jellegű hatásokra utal. Mintavételeink hasonlósága az irodalmakhoz alátámasztja azt a megállapítást, hogy az egyenesszárnyúak kevésbé érzékenyek a földrajzi helyzettel ös4. táblázat: A kimutatott egyenesszárnyú fajok relatív gyakorisága a Brachypodium rupestre (1) és a Salvio-Festucetum (2) gyepekben, hazai gyakorisági kategóriája, elterjedése és életforma típusa. Taxon 1. 2. Magyarországi gyakorisági mutató Földrajzi elterjedés Faunaelem Életforma ENSIFERA Tettigonioidea Phaneroptera falcaía (Poda, 1761) 0,007 IV Eu-Si Si-Pc Th Isophya costata (Br. von Wattenwy! 1878) I C-Eu Pan Ch Leptophyes albovittata (Kollár, 1833) 0,14 0,03 III Eu Po-Med Fh Conocephalus discolorThunberg. 1815 0.03 IV Eu-Si Si-Pc Th Tettigonia viridissima Linnaeus, 1758 0.007 III Eu-Si Si-Pc Th Metrioptera bicolor (Philippi, 1820) 0,26 0,1 III Eu-Si An Ch Metrioptera roeselii (Hagenbach, 1822) 11.04 111 Eu Po-Ca Ch CAELIFERA Acridoidea Stethophyma grossum (Linnaeus, 1758) 0,007 III Eu-Si Ma Ch Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826) 0.2 II Eu-Si An Ch Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796) 0,007 0,03 III Eu-Si An Ch Chorthippus brunneus (Thuinberg, 1815) 0,03 V 1 ll-Si \i: Ch Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821) 0,22 0,41 IV Eu-Si \n Ch Chorthippus montanus (Charpentier, 1825) 0,09 0,34 III Eu-Si An Ch Gomphocerippus rufus (Linnaeus, 1758) 0.007 III Eu-Si An Ch Jelmagyarázat: An—Angara, Ca = Kaspi, Eu = Európai; Ma = Mandzsúriai, Med = Mediterrán, Pan^Pannon; Pc=Policentrikus; Po = Pontuszi; Si=Szibériai; Ch = Chortobiont, Th=Thamnobiont A hazai relatív abundancia alapján felállított gyakorisági mutatók: I = ritka, II = szórványos, III=mérsékelten gyakori, IV=gyakori, V=közönséges