Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

Előfordul csaknem egész Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Szíriában és Iránban. Magyarországon szórványos előfordulású. A Bakony-hegységből csak a FRH irodalmi adata alapján ismerjük, de minden bizonnyal sokfelé előfordul a hegységben, bár az utóbbi száz évben nem gyűjtötték. Zirc: FRH. 36. Paromalus flavicornis (HERBST, 1792) - (jav.: sárgacsápú kéregsutabogár) Syn.: Hister flavicornis HERBST, 1792 - Hister parvulus P. ROSSI, 1792 - Hister picipes PAYKULL, 1798 nec FABRICIUS, 1792 - Dendrophilus flavicornis STEPHENS, 1830 - Platysoma flavicornis LEWIS, 1907. A bogár általában 25-30 cm vastag, álló vagy fekvő száraz fák vagy tuskók felhasadozott kérge alatt él, szúfélékre és más kisebb rovarokra vadászik. Megtalálható a tölgy, a bükk, a nyár, a dió, a juhar és a fenyőfélék kérge alatt. Tápláléka főként a következő rovarfajokból áll: sötét gyökérszú, fenyőháncsszú és parányi fenyőszú, betűzőszú, fekete fogasszú, görbefogú szú. Előfordult a búbos banka fészkében is. Palearktikus faj, amely előfordul csaknem egész Európában, a Kaukázusban, Iránban, Afganisztánban, keleten Vlagyivosztokig. Magyarországon úgy a síkság, mint a hegyvidék erdeiben közönséges. A Bakony-hegység egyik leggyakoribb faja, valamennyi kistájon előfordul. Legrégebbi adataink Wachsmann múlt század végi gyűjtéseiből származnak, azóta is sokan gyűjtötték, így ,A Bakony természeti képe" program keretében is. Coll.: BTM, MTM, mgy (RI). Bakonybél: 00. 00. 00., WF; 1979.05.24., SZD, fakéreg alól - Csatár-hegy (Veszprém): 1978. 03. 26., SIP et WT - Csicsói erdészlak (Balatoncsicsó): 1981. 09. 19., RI, száraz bükkfakéreg alól - Cuha-völgy (Zirc): 1936. 04. 12., KZ-Gulács (Nemesgulács): 1992. 06. 26., MO-Kő-árok (Csesznek): 1979. 05. 22., SZD, gombás gallyról kopogtatva - Monostori-tó (Balatonhenye): 1978. 04. 04., RI - Öcs: 1979. 07. 16., PA - Pápa: 00. 00. 00., WF - Pápateszér: 00. 00. 00., WF - Pétfürdő: 00. 00. 00., LR - Szépalmapuszta (Porva): 1988. 06. 11., RI - Tátika (Zalaszántó): 1953. 09. 13., KZ et LR, bükkfa kéreg alól Vigántpetend: 1979. 04. 08., RI. 37. Paromalus parallelepipedus (HERBST, 1792) - (jav.: fenyő kéregsutabogár) Syn.: Hister parallelepipedus HERBST, 1792 - Hister pusillus KUGELANN, 1792 - Hister picipes STURM, 1805 (emend.) - Microlomalus parallelepipedus LEWIS, 1907. A faj főleg a fenyőfélék kérge alatt él, így előfordul az erdei fenyő, a fekete fenyő, a lucfenyő kérge alatt. A fenyőféléken kívül megtalálták a tölgy, a bükk, a fűz fajain is. Táplálékaként a következő rovarok szerepelnek: fenyő-háncsszú [(Tomicuspiniperda (L.) és T. minor (HARTIG)], parányi fenyőszú, vörösfenyőszú, Orthotomicus longicollis (GYLL.), hatfogú szú. A kifejlett bogár és a lárvái ragadozók, áldozataik főként fenti bogarak imágóiból és lárváiból kerülnek ki. A bogarak rajzása a teljes nyári időszakra esik. A fiatal lárvák a fakéreg alatt augusztus és szeptember hónapokban jelennek meg. Széles elterjedésű euroszibériai faj, amely előfordul csaknem egész Európában, a Krím-félszigeten, a Kaukázusban és Szibériában keleten a Bajkál-tóig. Magyarországon elterjedt és gyakori. A Bakony-hegységben sokfelé előfordul, de leggyakoribb a Balaton-felvidéken és a Keszthelyi-hegységben. Coll: BTM, MTM, mgy (RT) Balatonfüred: 1981. 04. 19., PA - Berhida: 00. 00. 00., LR - Csicsói erdészlak (Balatoncsicsó): 1983. 09. 10., RI- Kab-hegy: 1982. 04. 25., PA - Tátika: 1953. 09. 13, KZ, bükkfa kéreg alól - Uzsapuszta: 1975. 04. 04., TL, erdei fenyő és nyír kérge alól - Várvölgy: 1971. 10. 16., TL, Pinus nigra kérge alól Veszprém: 1936. 04. 10., KZ - Zsófiapuszta (Úrkút): 1982. 04. 24., RI, Pinus nigra kérge alól. 38. Onthophilus affinis REDTENBACHER, 1849 - (jav.: láncos sutabogár) Syn.: Hister catenulatus DEJEAN, 1821 (nom. nud.) - Onthophilus catenulatus DEJEAN, 1837 Onthophilus costatus KIESENWETTER, 1858 - Onthophilus costulatus MARSÉUL (emend) - Scolytus affinis JAKOBSON, 1911.