Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

c. Nyugat- (atlanto-) mediterrán elterjedésű fajok. Az ide tartozó fajok a Földközi-tenger nyugati medencéje körül élnek. Elterjedésüket tekintve megtalálhatók Észak-Afrikában (Algéria, Tunisz), továbbá Nyugat-, Közép- és Dél-Európában. A Bakony-hegység 3 faja tartozik ebbe a csoportba: Saprinus furvus ERICHSON, 1834; Onthophilus punctatus (O.F.MÜLLER, 1776); Margarinotus ignobilis (MARSÉUL, 1854). d. Pontusi-pontomediterrán elterjedésű fajok. Ebbe az elterjedési csoportba vontam össze a Bakony-hegység 4 sutabogár faját, melyek előfordulnak Dél-Franciaországtól Közép- és Dél-Európán, Ukrajnán, Dél-Oroszországon, a Kaukázuson át Turkesztánig és Kis-Ázsián át Iránig, Afganisztánig. Saprinus georgicus (MARSÉUL, 1862); Euspilotus perrisi (MARSÉUL, 1872); Chalcionellus decemstriatus (ROSSI, 1792); Hister illigeri DUFTSCHMID, 1805. e. Kelet-mediterrán elterjedésű fajok. Az idetartozó fajok Dél- és Közép-Európában, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Szíriában, Palesztinában, Mezopotámiában, Turkesztánban és Iránban találhatók. A Bakonyból 5 faj tartozik ebbe a csoportba: Saprinus incognitus DAHLGREN, 1964; Onthophilus affinis REDTENBACHER, 1849; Onthophilus striatus (FORSTER, 1771); Epierus comptas ERICHSON, 1834; Hister sepulchralis ERICHSON, 1834. f. Közép- és dél-európai elterjedésű fajok. Ide általában kis elterjedésű, melegkedvelő fajok tartoznak, mintegy átmenetet képezve a következő főcsoporthoz. Két erdei fajt soroltam ide a Bakony faunájából: Abraeus granulum ERICHSON, 1839; Margarinotus punctiventer (MARSÉUL, 1854). III. Európai áreájú fajok. Ebbe a főcsoportba azok az európai fajok tartoznak, melyek nem lépik át kontinensünk határait, legfeljebb a Kaukázusban találhatók. Fel lehetne osztani az ide tartozó fajokat több csoportra (pl. észak-európai, közép-európai, alpesi, boreomontán stb.), elterjedésük és ökológiájuk alapján. Általában hidegkedvelő, hidegtűrő fajok tartoznak ide, vagy kis elterjedésű endemizmusok, melyek különböző oázis területeken vészelték át a jégkorszakokat és utána sem terjedtek messzire. A Bakony-hegységben az idesorolt 4 fajnál nem tartottam szükségesnek alcsoportok felállítását. Plegaderus caesus (HERBST, 1792); Margarinotus terricola (GERMAR, 1824); Hister helluo TRUQUI, 1852; Platysoma compressum (HERBST, 1783). A Bakony-hegységből eddig kimutatott 75 sutabogár faj és alfaj áreánkénti összesítése és százalékos megoszlása: I. Palearktikus-euroszibériai áreájú fajok faj szám % a. Holarktikus 6 8,2 b.Palearktikus 5 6,9 c.Eurázsiái 5 6,9 d. Euroszibériai 16 21,9 e.Ny-palearktikus 9 12,3 f. K-palearktikus 1 1.4 g. Euroturáni 4 5,5 h. Euroanatóliai 3 4,1 I 49 67.1