Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

5. Gombás fákban élő fajok. E nemrég felfedezett csoport képviselői az orientális régióban élnek. 6. Hangyakedvelő (mirmekofd) és termeszkedvelő (termitofil) fajok. Nagyon sokféle és nagy számú fajt ölel fel ez a csoport, az ide tartozó fajok főként a trópusi országokban élnek. Különféle módon kapcsolatban állnak a hangyákkal vagy a termeszekkel, de ezekről a kapcsolatokról még nincsenek kielégítő ismereteink. Azonban meg tudjuk különböztetni a rovartársadalmakkal való együttélésük néhány formáját. 6/a. Rejtőzködésen alapuló mirmekofilia. A sutabogarak a hangyafészkekben vagy azok közelében rejtőzködnek, megtámadják a hangyákat és ivadékaikat, táplálkoznak velük. 6/b. Eltűrésen alapuló mirmekofilia. A hangyák és a sutabogarak egymás iránti közömbössége a jellemzője. 6/c. Magasan specializálódott mirmekofilia. Jellemzője a hangyák barátságos bánásmódja a sutabogarakkal, nemcsak etetik őket, de felnevelik az ivadékaikat és gondoskodnak róluk. Néha meglepő mimikrit és más jellegzetességet is találunk a sutabogarak e csoportjánál. Mindhárom típus képviselve van hazánk sutabogárfaunájában. Az első két csoportba tartoznak a korhadó fák kérge alatt élő hangyák társaságát kedvelő fajok az Abraeus LEACH, a Plegaderus ERICHSON, és az Acutus LECONTE nemekből, de ide sorolhatók még a Dendrophilus pygmaeus L. és a Margarinotus ruficomis (GRIMM) fajok is, ez utóbbiak a hangyabolyokban vagy közelükben élnek így a Lasius FABR., Polyergus LATR. és a Tapinoma FOERST. hangyafészkek vendégei, ahol bábokkal, elpusztult hangyákkal és más mirmekofil rovarokkal táplálkoznak. A harmadik csoportba tartozik, és a Bakony-hegységben is előfordul a Myrmetes paykulli KANAAR faj, mely a különböző erdei hangyafajok (Formica sp.) fészkében él. Ezek a vándorhangyák a rablóhadjárataikra is magukkal cipelik a sutabogaraikat, hiszen ezek túlságosan lassúak ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a fürge hangyákkal. Ugyancsak a harmadik csoportba tartozik a Bakony-hegységből is ismert Hetaerius ferrugineus (OLIVIER), mely nem ragaszkodik egyetlen hangyafajhoz, hanem különböző hangyák fészkében él. Ebbe a csoportba tartozik még a Satrapes sartorii (REDT.) hangyakedvelő faj is, amelyet a Dunántúli-középhegységből csak a Budai-hegyekből, a Pilisből és a Gerecséből ismerünk. A kopáros, pusztafüves sztyepl ej tőkön található, ahol gazdaállata a gyepi hangya (Tetramorium caespitum Linnaeus, 1758) él. Mivel az eddig ismert lelőhelyei meglehetősen távol esnek a Bakonytól, ezért nem vettem fel a várható fajok listájára, de előfordulása a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony még meglévő kopárosain nem kizárt. Igen érdekes, hogy ezekben a hangyakedvelő fajokban a ragadozó hangyák nem okoznak kárt, amikor rágóik közé fogva ide-oda cipelik őket a hangyabolyban, vagy a rablóhadjáratukon. Jóllehet a sutabogarak erősen kitinizált kemény páncélja bizonyos fokig megfelelő védelemben részesíti gazdáját, sőt ezen túlmenően a Hetaerius és a Satrapes fajoknak a végtagjai is biztosítva vannak azáltal, hogy jelentősen megvastagodtak, így védekezve a csonkulás ellen. A Myrmetes paykulli testét csak az erős kitinizáltság védi a harcias Formica fajoktól. WACHSMANN (1905) és VIEHMEYER (1905) a Hetaerius ferrugineus fajnál megfigyelték, hogy a hangyák szívesen és hosszan nyalogatják sutabogaraikat, amit a bogár békésen tűr. Néha a bogár úgy igyekszik magára vonni a hangyák figyelmét, hogy szétterpesztett hátsó lábaira áll, testét egyenesen feltartja. Az arra járó hangyák ilyenkor a szájukba veszik és tovább viszik anélkül, hogy megsértenék. A bogarak hangyahullákkal, ételmaradványokkal táplálkoznak, s a védett, ellenségtől mentes hangyabolyban többéves kort is megérhetnek. Európán kívül megtaláljuk a sutabogarakat a termeszbolyokban is.