Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepkefauna vizsgálata a Déli-Bakony és a Bakonyalja határvidékén (Lepidoptera)

PILLICH (1909) feledésbe merült tudósítása adott hírt először, majd KOVÁCS (1953), ABAFI-AIGNER (1906) nem a jelenlegi határainkon belül közölt adataira hivatkozva törölte a hazai faunalistából, majd TALLÓS (1958) a devecseri Széki-erdőből ismét nagy állományáról tudósít jelenlegi határainkon belül. Az elmúlt évtizedben számos munka (DIETZEL 1997, NÉMETH 1991) beszámol a faj terjedő, ún. szárazréti ökológiai alakjáról is. Ezzel a Bakony területén a bakonyszentkirályi Ördög-réten, a fenyőfőilegelőn, a literi Mogyorós-dombon és Szentkirályszabadján találkoztam. A jelenlegi vizsgálati területen élőhelyét a nedves réteken találtam meg. A faj további állatföldrajzi érdekessége, hogy nemcsak az Őrségben és a Vendvidéken fordul elő, hanem az elmúlt évek kutatásai során sikerült kimutatni a Balatontól délre, Somogy megyéből is. Védett, hazánkban aktuálisan veszélyeztetett faj (VARGA 1990). (5) Paraboarmia viertlü (Bohatsch, 1883) A hazánkból leírt fajnak gyér számú populációjával gyűjtéseim során szinte minden molyhos-tölgyes környékén találkoztam: Északi-középhegység, Bükk Noszvaj, Mátra, Gyöngyössolymos Világoshegy, Bakony (Tés), Villányi-hegység Bisse Tenkes-hegy, Siklós Csukma-hegy, de csak a Balfi-dombságon a Szárhalmi-erdőben figyeltem meg magas abundanciáját. Védett faj. (6) Chloroclysta truncata (Hufnagel, 1767) Elsősorban a Bakony magasabb régióira jellemző, de ott is csak alacsony példányszámban előkerült araszolólepke (RÉZBÁNYAI 1979, ÁBRAHÁM - UHERKOVICH 1986). A Bakonyaljáról még nem volt ismert, két nemzedékben rajzik. (7) Eupithecia graphata (Trietschke, 1828) Nagyon jellegzetes rajzolatú, monofág törpearaszoló. Száraz mészkő és dolomit sziklagyepekben fordul elő. A Bakony dolomit sziklagyepjeiben többfelé előkerült. Védett faj, táplálékspecialista, és jórészt izolálódott populációi miatt aktuálisan veszélyeztetett is. (8) Herminia tenuialis (Rebel, 1899) Apró termetű, a Herminea grisealis-sal könnyen összetéveszthető faj, amelynek legtöbb elterjedési adata a Dél-Dunántúli-dombságról került elő (UHERKOVICH 1978), elsősorban erősen higrofil élőhelyeken él. Nem védett faj. Az elmúlt évtizedben populációi megritkultak, s ezt támasztják alá a kilencvenes évek második felében a Dráva mentén végzett természetvédelmi célú vizsgálatok is (UHERKOVICH - ÁBRAHÁM 1995, ÁBRAHÁM - UHERKOVICH 1998). (9) Diachrysia zosimi (Hübner, 1822) A jelenlegi vizsgálatok során szintén csak a Bakonyaljáról került elő. Monofág hernyója Sanguisorba officinalis-on él. Élőhelyén itt és a Dunántúli-dombságon is együtt fordul elő a Maculinea teleius és Maculinea nausithous fajokkal. Mivel élőhelyei a Maculinea fajokhoz hasonló helyen találhatók, az ott leírt élőhelyátalakulás miatt populációi gyérülnek, megérdemelnék a védelmet. Több európai országban védett és veszélyeztetett faj. A Bakony alacsonyabban fekvő területeiről, pl.: Balaton part, Szigliget, Kornyi-tó és környéke, Tapolcai-medence, több előfordulási adatát ismerjük (ÁBRAHÁM 1997). (10) Phragmatiphila nexa (Hübner, 1808) Hazánkban szórványosan fordul elő, lelőhelyein erősen nedves habitatokat találunk. Hernyója is ilyen helyeken fejlődik, különböző sásfajokon. A Dél-Dunántúlon gyakoribbnak tűnik, mint az ország más régióiban, ennek megfelelően számos lelőhelyről ismerjük; a Bakonyban csak a hegység peremvidékén gyűjtötték. Erős populációja él a Balaton mentén. A vizsgált területen csak a Bakonyalján került elő, más hasonlóan fokozottan nedvességigényes fajjal együtt. Védett faj, hazánkban aktuálisan veszélyeztetett (VARGA 1990).