Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepkefauna vizsgálata a Déli-Bakony és a Bakonyalja határvidékén (Lepidoptera)

A fauna szintén jellegzetes csoportját alkotják a száraz gyepekhez, sziklai növényzetekhez kötődő fajok: Eupithecia guenata, Eupithecia graphata, Simyra nervosa, Cryphia domestica. A terület földtani felépítésére jellemző, hogy egy tönkösödött mészkőterületet savanyú kavicstakaró foltok borítanak be, amelyen kisebb-nagyobb csarab állományok élnek (Sümeg Városi-erdő, Nyirád Felső-Nyirádi-erdő stb.). Innen több, hazánkban ritka, a tenyerekre jellemző, a csarabhoz kötött faj került elő (pl. Anarta myrtilli, Lycophotia porphyrea, Xestia castanea). Sajátos jellemvonása itt az élőhelyeknek, hogy más bakonyi területekhez képest sok nyírfa található, ezért a ny ír esekre jellemző fajok (Endromis versicolora, Tetheella fluctuosa, Ealcaria lacertinaria, Furuncula bicuspis, Apatele cuspis) gyakran népes egyedszámban kerültek elő az éjszakai mintavételezések alkalmával. Különösen gazdag ilyen típusú fajokban Nyirád Darvas-tó környéke, ahonnan az országosan is nagyon ritka Leucodonta bicoloria is ismert, bár ezzel a fajjal a felmérés során nem találkoztam. A Bakonyalja vizes élőhelyekben gazdag. Mocsárrétek, láprétek, nedves kaszálórétek váltakoznak itt patakmenti füzesekkel, égeresekkel. Ezek faunája színezőelemeiben teljesen eltér a hegység többi részének faunaelemeitől. Ilyen típusú élőhelyeket vizsgáltam Csabrendek Nyíres Meleg-víz, Sümeg Szilas Meleg-víz környékén és Nyirád Kerekes-erdő mellett. Innen származnak a következő, különösen figyelemre méltó fajok: Maculinea teleius, Maculinea nausithous, Euphydryas aurinia, Stegania cararia, Epirrhoe pupillata, Diachrysia zosimi, Phragmatiphila nexa. A figyelemre méltó fajokról rövid jellemzést is adok faunisztikai, állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból. (1) Marumba quercus (Denis & Schiffermüller, 1775) Az egyik legritkább szenderünk. Hazánkban előfordulását melegkedvelő tölgyesek, különösen molyhos-tölgyesek környékén várhatjuk (VOJNITS és mtsai L991 ). Tapasztalataim szerint az Északi-középhegység déli lejtőin sokkal népesebb populációi élnek, mint a Bakonyban [bár a Dunántúlon lokálisan lehet gyakori is pl: Mecsek Cserkút (UHERKOVICH 1987)]. Jól repülő faj, ezért tenyészőhelyétől nagyobb távolságban is előkerülhet. Nem védett, de mivel hazánkban populációi gyérülnek, ezért potenciálisan veszélyeztetett faj (VARGA 1990). (2) Maculinea teleius (Bergsträsser, 1779), (3) Maculinea nausithous (Bergsträsser, 1779) Nem tipikusan a Bakonyra jellemző fajok, mivel élőhelyük nedves vérfüves kaszálóréteken található. A Dél- és a Nyugat-Dunántúlon többfelé előfordulnak. Jelen felmérés során a megtalált populációk topográfiailag inkább a Bakonyalján találhatók, mint a Bakony hegyvidéki területén. Sajnos az állattenyésztés kilencvenes években tapasztalt visszaszorulásával a Csabrendek melletti Nyíres Melegvíz parti kaszálórétjeinek felhagyása és az ezt követő gyors gyomosodás (Solidago), valamint a természetes szukcesszió a populációk gyérülését eredményezte. A Nyirád Kerekes-erdő melletti réteken, ahol a savanyú kavicstakaró humuszban szegény és a termőtalaj vékony a faj tápnövénye évről-évre zavartalanul fejlődik és más biotikus faktorokkal együtt (myrmecophil fajok) a populációk hosszú időn keresztül fennmaradhatnak; ugyanis itt a természetes szukcesszió jóval lassúbb, mint az előbb említett élőhelyen. Mindkét faj védett. (4) Euphydryas aurinia (Rottemburg, 1775) Előkerülése nem volt meglepő, hisz ezt a környéket (Devecser, Tapolca, Lesencetomaj, Uzsa) tartották a faj klasszikus hazai előfordulásának (GOZMÁNY 1968). Sümeg-Tapolca közötti tenyészéséről