Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

BAUER NORBERT - MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola collina Bess. új előfordulásai és cönológiai viszonyai a Bakonyban

A Déli- és Keleti-Bakonyban ismertté vált dombi ibolya élőhelyeken a 2000. évben társulásiam felvételezés történt Braun-Blanquet-Soó módszerrel: erdőben 20x20 m-es, gyepekben 2x2 m-es kvadrátokban. A terepi felvételezés során az egyes növényfajok borítási százalékát becsültük (Bauer terepnaplója), majd ez került átszámításra (1-2. táblázat). A dolgozatban a növényfajok nevezéktana SIMON (1992), a társulások nomenklatúrája és rendszere BORHIDI (1996), BORHIDI-SÁNTA (1999) munkáját követi. A társulástabellákban és az elemzésekben az egyes fajok fitoszociológiai csoportokba sorolása BORHIDI (1993, 1995) munkái alapján történt, a felvételek értékeléséhez felhasználtuk a Flóra Adatbázist (HORVÁTH et al. 1995) is. Statisztikai elemzésekhez (cluster-analízis, főkomponens-analízis, Shannon-Wiener diverzitás) a Statistica 6.0 programcsomagot használtuk. Eredmények 1. A Viola collina Bess, taxonómiai leírása: A hazai szakirodalomban szembeötlően kevés információt találunk a Viola collina-xa vonatkozóan. Talán ennek is köszönhető, hogy oly kevés előfordulását ismerjük Magyarországon. A növény alapos megfigyelése és a külföldi irodalmak tanulmányozása során - főként az igen alapos cseh flórában (HEJNY-SLAVIK 1990) - számos értékes információra bukkantunk. Ezek segítségével állítottuk össze a faj megismeréséhez legfontosabbnak ítélt jellemzőket, s a bakonyi példányok alapján készíttettünk egy növényrajzot (1. ábra). - A Viola collina 8-13 cm magas évelő ibolyafaj, mely csak virágzás után, terméséréskor éri el teljes magasságát. A kiálló, gyakran többágú, inda nélküli gyöktörzs általában 3-5 mm vastag, színe világosbarna, vagy sárgásfehér. Szárlevelei nincsenek, tavasszal - virágzáskor - tőlevelei még fejletlenek, rövidebbek, 5-6 cm-esek, míg később akár a 13 cm-t is elérhetik. Tőlevelei halványzöld színűek, sűrűn szőrösek (főként a levélnyél és a levélfonák). A levéllemezek homorúak, szíves vállból tojásdadok, vagy kerek tojásdadok, hegyesedők. A levélszél csipkés, kivételesen lehet enyhén fűrészes élű. A levél hosszúság/szélesség indexe 1-1,5. - Tövénél fejlődő pálhalevelei halványzöldek, szálasak vagy hosszúkás lándzsásak, fonákuk szőrös, szélük rojtos. Leghosszabb rajtjaik elérik a pálha szélességét. A pálha fonákán kívül a fogak és az élek is finoman szőrözöttek. A virágkocsányon ferdén elálló erős szőrök, valamint két kicsiny szálas murva található. A két murva a tőkocsány közepén, vagy felette fejlődik. A virágzás általában március közepétől április végéig tart. A virágzás nem elhúzódó, egy állománynál maximum 3 hétig tart. A virágok enyhén illatosak, világos ibolyaszínűek. Az alsó szirom általában kissé kicsípett, a többi ép. A szirmok a sarkantyúval együtt 11-17 mm közötti méretűek. A sarkantyú hossza kb. 3 mm, egyenes vagy enyhén görbült, színe fehér. A csészelevelek 5-7 mm hosszúak. - A Viola collina-hoz leginkább hasonló fajok a Viola hirta és a Viola ambigua, melyek azonban több jelentős bélyegben különböznek. A Viola ambigua főleg löszös termőhelyeken fordul elő, leveleinek válla gyakran egészen levágott, levél hosszúság/szélesség indexe: 2. Pálhalevelei sötétzöldek, virágkocsánya csupasz. Virága nagyobb, szirmai a sarkantyúval 17-19 mm hosszúak. A virág színe sötétebb,