Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

KENYERES ZOLTÁN: Adatok a Dunántúli-középhegység egyenesszárnyú (Ensifera, Caelifera) faunájának ismeretéhez I.

A Vértes és a Gerecse-hegység Orthoptera faunájának a bakonyihoz hasonló összegzése nem készült el, a nagyobb tájegységekre vonatkozó publikációk, illetve egyes kiemelten fontos fajok országos vizsgálatának eredményeit közlő cikkek részeként jelentek meg a nevezett területre vonatkozó adatok (NAGY 1974, NAGY és mtsai 1983, NAGY 1987, RÁcz 1998, BAUER és mtsai 2000). A Pilis- és Budai-hegységben folytatott kutatások az egyenesszárnyú fauna állatföldrajzi, faunavándorlási és ökológiai vonatkozásait is célul tűzik (pl. NAGY 1987, NAGY 1988, NAGY 1991, NAGY 1992, NAGY 1997, KISBENEDEK 1992, KISBENEDEK-BÁLDI 2000), így a cikk címében megnevezett terület keleti része jóval feltártabbnak tekinthető. Közleményünk célja a Dunántúli-középhegység területén folytatott terepbejárásaink és mintavételezéseink (1. ábra) faunisztikai eredményeinek ismertetése. A vizsgált terület A Dunántúli-középhegység vonulatát - mely az Alföld (Mezőföld), a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék síkságaiból emelkedik ki - a Balaton és a Rába tektonikai vonalai határolják (MAROSI in ÁDÁM-MAROSI-SZILÁRD 1987). A Dunántúli-középhegységnek három középtáját különítjük el, ezek a Bakonyvidék, a Vértes-Velencei-hegyvidék és a Dunazug-hegyvidék. A faunisztikai adatok kistáji csoportosításban kerülnek közlésre: Bakonyvidék: Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Déli-Bakony, Eszaki-Bakony* és Bakonyalja kistájak; Vértes-Velencei-hegyvidék: Vértes, Vértesalji-domhság, valamint Velencei-hegység és környéke kistájak; Dunazug-hegyvidék: Budai-hegység, Pilis, Gerecsevidék és Bicske-Zsámbéki-medence kistájak. A mintavételezett gyepek reprezentálják az adott kistáj fátlan vegetációját, így egyben a potenciális egyenesszárnyú élőhelyeket is (KENYERES-BAUER 2000a). A vizsgálatok túlnyomó többsége Succiso-Molinietum, Chrysopogono-Caricetum humilis, Cleistogeno-Festucetum rupicolae, Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae és Brachypodium pinnatum gyepek különböző degradáltsági állapotú állományaiban folyt. * A tájföldrajz a Keleti-Bakony-X. az Eszaki-Bakony részeként értelmezi, mivel azonban a Keleti-Bakony életföldrajzi szempontból különálló egység, az adatok csoportosításánál külön kezeljük. Anyag és módszer 1998 tavasza és 2000 ősze között (118 terepnap) fűhálós, egyelő és talajcsapdás mintavételezéseket folytattunk a Bakonyvidék 78, a Gerecse 7 és a Pilis-hegység 18 mintavételi területén. Mintavételi területeink egy részén csak egyszer gyűjtöttünk, míg más részeken rendszeresen talajcsapdázást, illetve standardizált fűhálós mintavételezést végeztünk. A terepen könnyen identifikálható egyedeket nem gyűjtöttük be. A begyűjtött rovarok - részben preparált, részben pedig alkoholban konzervált formában - a Bakonyi Természettudományi Múzeum Rovargyűjteményében kerültek elhelyezésre. Az identifikáció HARZ (1957, 1975) munkái alapján történt. A mintavételi helyek UTM kódjai TÓTH (1987), továbbá DÉVAI és MISKOLCZI (1997) munkái alapján kerültek megállapításra. A közlemény minden kimutatott faj adatát tartalmazza. Egy faj azonos élőhelyről előkerült példányainak előfordulásait csak egyszer jelezzük. Az adatokat hónapos pontossággal közöljük.