Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
BAUER NORBERT - MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola collina Bess. új előfordulásai és cönológiai viszonyai a Bakonyban
Az állományok arculatát meghatározó domináns fajok, valamint egyéb konstans és szubkonstans fajok - a Fago-Ornetum-okia. jellemző módon - jórészt a Fagetalia sorozat és az Orno-Cotinion csoport elemeiből kerülnek ki. Az asszociáció legjellemzőbb fajai közül a Fagus sylvatica, Carex alba valamennyi felvételben megtalálható. A felvételek egyszerű, tájékozódó célzatú statisztikai elemzése (cluster és főkomponens analízis 3., 4. ábra) az erdők esetében is rávilágít egyes - főleg a Burok-völgyi - felvételek különbözőségére. Az elkülönülés a bükkös elemek magasabb részvételével, s - valószínűleg a zárt völgy hűvösebb mezoklimatikus viszonyainak köszönhetően - az alacsonyabb részesedést mutató molyhostölgyes elemekkel magyarázható. A felvételek közül a vár-völgyiek tekinthetők leginkább tipikusnak, ahol a Carduus glaucus, Amelanchier ovális jelenléte mellett az erdőben található sziklaalakzatokon a karsztbokorerdők (Cotinus coggygria, Clematis recta) és a dolomitsziklagyepek (Thalictrum minus subsp. pseudominus, Seseli leucospermum, Biscutella laevigata, Polygala amara stb.) fajai is képviselve vannak. Ez főleg az egyik vár-völgyi felvételben (E5) szembetűnő ahol nyíltabb sziklafalakban, kibúvásokban bővelkedő részeken a BromoFestucion pallentis fajok számára is kedvező feltételek alakultak ki. A Burok-völgy és a Malom-hegy területén készített karszterdő felvételekben inkább az északi lejtő bükkösének hatása érvényesül erősebben. A burok-völgyi elegyes-karszterdő állományban - a Bükkösárok betorkollásának közelében - a sziklai bükkös közelségére utal az Allium victorialis szórványos előfordulása is. A vizsgált Fago-Ornetum felvételek Shannon-Wiener diverzitása is egymáshoz hasonló értékeket mutat (Déli-Bakony: H' E1 = 3,074; H' E2 = 3,019; H' E3 = 3,094; Keleti-Bakony: H' E4 = 3,348; H' E5 = 3,130; H' E6 = 3,362), de a korábbi megállapításoknak megfelelően a keleti-bakonyi állományokat valamivel magasabb diverzitásértékek jellemzik. Érdekesség az öcsi Kőház-verem (Déli-Bakony) területéről, hogy a dolomitsziklákon még szórványosan megjelenő Viola collina mellett a völgy meredek északi, északkeleti expozíciójú köves lejtőin, az erdőszegélyben elterjedt a Betula pendula, a zárt dolomitsziklagyepekben (Festuco pallenti-Brometum pannoniéi) pedig a Phyteuma orbiculare igen erős populációi élnek. A nyír megjelenését az Északi-Bakony hasonló élőhelyeiről FEKETE (1964) - a dolomitsziklagyepek és az elegyes-karszterdő („karsztbükkös") érintkezési zónájában -jelzi, s törvényszerűnek tartja. A jelenséget az Északi-Bakony atlantikusabb mezoklímájával (és ennek természetes következményeivel: több csapadék, gyors kilúgozódás) magyarázza. A nyír megjelenése a Déli-Bakonyban nem gyakori (BARTHA-MÁTYÁS 1995), de bizonyított, hogy a tájegységen belül a Kab-hegy környéke - így a Kőház-verem is - csapadékértékeket tekintve feltűnő pozitív anomáliát mutat (KAKAS 1960, BORHIDI 1961, 1967), s mezoklimatikusan a szűkebb térség leginkább atlantikus jellegű területe.
