Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

BAUER NORBERT - MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola collina Bess. új előfordulásai és cönológiai viszonyai a Bakonyban

lelőhelyein botanizáló kutatók (BOROS 1929, POLGÁR 1933) sem közölték. ZÓLYOMi-nak (1987) a magyarországi elegyes-karszterdőket is részleteiben elemző cikkében sem szerepel. Az eurázsiai elterjedésű növény cönológiai karakterének megítélése a közép-európai növényhatározók és flóraművek állásfoglalása alapján meglehetősen változatos, számos helyen találkozunk kérdőjelekkel, bizonytalan megfogalmazásokkal. HEGI (1931) leírása alapján a Viola collina az Alpoktól északra a kollin és montán régióban él, de az Alpokban akár 2000 m-ig is előfordul (Südtirol: Nonsberg). Élőhelyét tekintve tölgyes, bükkös és vörösfenyves erdőket nevez meg. JÁVORRA (1925) cserjés helyeken szórványosan előforduló fajként említi az Osmátra, a Dunántúl és a Kárpátok területéről. SAVULESCU (ed. 1955) a faj romániai adatai alapján mészkedvelő fajnak tartja, jellemzőnek nyílt és cserjés helyeken való előfordulásait emeli ki. Soó (1968) - a korábbi irodalmi adatokat összegyűjtve - a Dunántúli-középhegység (Balaton-felvidék, Budai-hegység) és a Nyugat-Dunántúl területéről jelzi. Közölt hazai cönológiai adata 1968-ig - s mind a mai napig - nincs, így Soó külföldi - főleg ausztriai - adatok alapján lösztölgyes, ill. lejtősztyep fajnak tartja, kérdőjellel gesztenyésekből is jelzi. ROTHMALER (ed. 1987) Berberidion, Geranion sanguinei, Quercetalia pubescentis cönotaxonokhoz kötődő elemnek véli. HEJNY-SLAVIK (1990) a cseh flórában egy kollin-szubmontán fajként tárgyalja, viszonylag széles cönológiai karaktert megadva: Querco-Fagetea, Carpinion, Quercion pubescenti-petreae, Prunion spinosae, Trifolio-Geranietea, FestucoBrometea. Ez teljesen hasonló a Viola hirta-éhoz, mező- és termofiton jellegre utal. SIMON (1992) kérdésesnek tartja a faj Festucion rupicolae karakterét, inkább Querco-Fagetea elemnek tartja. BORHIDI (1993, 1995) Festucion valesiacae (inch: Festucion rupicolae) csoportba sorolja. RÉDEI (in BORHIDI-SÁNTA szerk: 1999) az Euphorbio Quercetum (Knapp 1942) Hübl. 1959 jellemző fajaként említi (Soproni-dombvidék: Szárhalmi-erdő). Wallnöfer-Mucina-Grass (1993 a,b) ugyanebben a társulásban az ausztriai térfélen a Viola hirta-t jelöli meg jellemző fajként. MÉSZÁROS (1997) Várpalota melletti dolomitsziklagyepben fedezi fel a Keleti-Bakonyban. BARTHA és mtsai (1998) a - MAGLOCKY (1979) által kutatott - nyugat-szlovákiai Lúka területéről jelzik a Viola collina jelenlétét. Ezen adat igazi érdekességét az adja, hogy itt bizonyítottan erdő helyén kialakult, másodlagos dolomitsziklagyepben (Poo badensis-Festucetum pallentis) él a dombi ibolya. FARKAS (szerk. 1999) északi kitettségű gyertyános-tölgyesből is említi (ex verb: Balatonfüred: Sándor-hegy), a Vérteshegység területén pedig a Fáni-völgy egy dolomitsziklagyepjéből közli. Mint a fenti áttekintésből is látszik a Viola collina ökológiai, cönológiai viszonyai Magyarországon és valószínűleg máshol sem kellően feltártak, számos bizonytalanságot rejtenek. Magyarországon ennek egyik oka a növény relatíve ritka előfordulása, másrészt a célzott cönológiai felmérések hiánya. Jelen közlemény célja a Viola collina új bakonyi adatainak közlése mellett, a növény cönológiai karakterének ismertetése, legalább regionális - Bakony-hegység - vonatkozásban. Anyag és módszer MÉSZÁROS (1997) közlését követően, a korábbi leírásokban nem szereplő élőhelyeken; a Bakony-hegység egyéb területein is - a faj előfordulásának tisztázása érdekében florisztikai vizsgálatok kezdődtek. A Viola collina előfordulások felkutatásának eredményei az élőhelyek hasonló jellege következtében cönológiai vizsgálatok szükségességét vetették fel.