Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
KOVÁCS J. ATTILA: A Tekeres-völgy (Déli-Bakony) növényzete
kön az azonális dolomittörmeléklejtő-erdő állományaival találkozunk. A lombkoronaszintben jelentkező gyakoribb fajok közül kiemeljük: Tilia platyphyllos, Tilia cordata, Acer platanoides, Fagus sylvatica, Carpinus betulus, Acer campestre stb. Az állományok cserjeszintje igen elegyes képet mutat: Crataegus monogyna, Euonymus verrucosus, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Sorbus aria. A gyepszint is változatos fajösszetételű: Melica uniflora, Polypodium vulgare, Mercurialis perennis, Oryzopsys virescens, Corydalis cava, Primula veris, Valeriana officinalis. Nagyon gyakoriak az átmeneti állományok (törmeléklejtő/szurdok/lombos erdőtípusok, melyekben olyan jellegzetes fajok maradtak fenn mint: Aconitum vulparia, Hepatica nobilis, Asarum europaeum, Lilium martagon. Az erdőtársulás keretében, az árnyékos és hűvös sziklakibúvásokon jellegzetes sziklabevonat növényzetben (Ctenidio-Polypodietum) a Moehringia muscosa szép populációi maradtak fenn. Az állományok peremén, mészkedvelő tölgyesekkel érintkezve, a xerotherm elemek beszivárgása is megfigyelhető (Chrysanthemum corymbosum, Inula hirta). A dolomiton állandósult szárazabb termőhelyi viszonyok és a száraz tölgyesekkel való szorosabb cönológiai kapcsolat tette indokolttá a társulás itteni elkülönülését a tipikus Mercuriali-Tilietum-\.ó\. Xerotherm tölgyesek (10-12) Cotino-Quercetum pubescentis (Cserszömörcés karsztbokorerdő) Vicio sparsiflorae-Quercetum pubescentis (Mészkedvelő tölgyes) Quercetum petraeae-cerris (Cseres-tölgyes) A szubmediterrán jellegű bokorerdők és molyhos tölgyesek, ill. a szubkontinentális száraz tölgyesek igen kiterjedt állományaival találkozunk a Tekeres-völgy és környékének vegetációjában. Az erdőterületek meghatározó tájképi aszpektusában lényegében zonálisan jelentkeznek a cseres-tölgyesek. Ezek előnyomulása a DNy-i térségek felől (Balaton-felvidék) erőteljesebb (Malom-hegy, Hárs-hegy) és lehúzódásuk egészen a Kőris-hegy vonaláig jól nyomon követhető. így a Molnár-tanya és Vilma-puszta közötti szakaszon igen jellegzetes állományokat találunk. A domináns és állandó fafajokon kívül érdemes megemlíteni a fontosabb gyepalkotó fajokat: Brachypodium sylvaticum, Poa nemoralis, Euphorbia polychroma, Stachys sylvatica, Digitalis grandiflora, Hieracium sabaudum, Conyza canadensis, Platanthera bifolia, Lathyrus niger, Carex montana, Chrysanthemum corymbosum stb. Tekintettel azonban a folyamatos erdészeti beavatkozásokra, a Tekeres-völgy központi részének Ny-i oldalain igen gyakori a fenyőültetvényes parcellák sorozata (Pinus nigra, Pinus sylvestris). A kőris-hegyi és a Vilma-pusztai állományok erdészetileg már kevésbé érintettek, természetességi állapotuk és florisztikai összetételük is jobb állapotokat tükröz. A területen megjelenő szubmediterrán klímazonális hatásokat igen jól tükrözi a mészkedvelő molyhos tölgyes szálerdők kiterjedtsége is. A Vicio sparsiflorae-Quercetum pubescentis társulás állományai főleg a Kőris-hegy enyhén lejtős ill. a plató helyzetű termőhelyein a leggyakoribbak. A fafajok közül gyakoriak: Quercus pubescens, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Viburnum lantana, Crataegus monogyna. A gyepszintben megjelenő állandó fajok közül a következőket emeljük ki: Vincetoxicum hirundinaria +-I, Brachypodium pinnatum +-2, Orchis purpurea +, Mercurialis ovata +, Chrysanthemum corymbosum +, Melica uniflora +-1, Geranium sanguineum -I—2, Lithospermum purpureo-coeruleum+, Sedum maximum +, Stellaria holostea-V, Clinopodium vulgare + stb. A csak lokálisan (kevés cönozisban talált) fajok közül megemlítjük: Laserpithium latifolium, Melittis carpatica, Carex halleriana, Bromus erectus, Coronilla coronata, Polygala major. Megfigyelhető, hogy a nagyobb lejtőszögú, napos, nyugati domboldalakon gyakran a Fraxinus ornus igen erős dominanciája jelentkezik (elkőrisesedés különböző típusai).
