Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

KOVÁCS J. ATTILA: A Tekeres-völgy (Déli-Bakony) növényzete

Kaszálórétek (4-5) Pastinaco-Arrhenatheretum (Franciaperje-rét) Anthoxantho-Agrostietum (Hegyi szárazrét) A mezofil jellegű magasfüvű rétek növényzetét többnyire a Tekeres-völgy mély fekvésű, erdőtlen területein találjuk. Egy részük (főleg a dolomitkopárok felé) igen szoros kapcsolatot mutat a lejtősztyepekkel, más részük erdei növénytársulások közé ékelődve sajátos nemoralis elemekkel dúsul fel, hisz az állományok zöme egykori erdőirtások nyomán keletkezett. Bár a modern cönológiai irodalom a hegyvidéki száraz gyepeket (AnthoxanthoAgrostietum) strukturális minőségükre hivatkozva jól elkülöníti a kaszálórétektől (Arrhenatheretalia/Nardetalia), tekintettel a térségben levő szerény állományok ökológiai helyzetére, jelen felmérésünkben nem látszott indokoltnak ennek követése. Mindkét társulásról elmondható, hogy csak kevés tipikus állománya van jelen a térségben, hisz az intenzív turizmus, a taposás és általában a degradáció jelensége a völgyaljakban talán a legerőteljesebben jelentkezik. A névadó és domináns fajokon kívül, a gyakrabban előforduló fajok közül kiemeljük: Achillea millefolium, Chrysanthemum leucanthemum, Festuca rubra, Campanula patula, Trifolium repens, Leontodon hispidus, Dactylis glomerata stb. Több állományban a degradáció jeleit magas AD értékű fajok jelenléte is mutatja: Lolium perenne 1-2, Tanacetum vulgare + -2, Agropyron repens 1-2, Daucus carota 1-2 stb. Bizonyos, hogy ezen rétek nagy részét egykoron kaszálták. Ennek több helyen is van nyoma, sőt a Molnár-tanya felé vizsgálataink idején is kaszáltak (épp a hegyi szárazrétet). Ruderális növényzet (6-8) Sambucetum ebuli (Gyalogbodzás) Calamagrostietum epigei (Siskanádas) Pruno spinosae-Crataegetum (Galagonya-kökény cserjés) A fokozódó emberi tevékenység hatására (turizmus, legeltetés, lovaglás) a terület több pontján találunk nemcsak gyomosodó természetközeli növénytársulásokat, hanem kimondottan ruderális jellegű cönózisokat is: pl. szegélynövényzet, vágásnövényzet, töviskés cserjések stb. Mindezek közös jellemzője, hogy az egyes kompetitor stressztűrő fajok túlzott felszaporodásukkal domináns állományokat hoznak létre. így az egykori csemetekert zónájában és a Kőris-hegy alatti erdőtársulások peremén a Pruno spinosae-Crataegetum állományok évről évre terjeszkedő típusát észleltük. Gyakori a sávszerűén jelentkező tiszta kökényes állományok megjelenése is. A platóhelyzetű dolomit sziklafüves lejtőkön a cserjésedés változó szerevezettsége figyelhető meg. Gyakoriak az átmeneti állományok a lejtősztyep és a galagonya cserjés között. Több helyen a Rosa canina agg. nagyobb populáció-fragmentumaival találkozhatunk. Ezek térképi ábrázolása azonban kevésbé volt kivitelezhető. Más ruderális összetételű állományok különösen az utak és ösvények mentén jelentkeznek (Sambucetum ebuli) vagy erdőirtások, vágásterületek zónájában (Calamagrostietum epigei) alakultak ki. A völgyaljakban, a jelzett turistaösvények mellett is találunk olyan cönózisokat, melyekben az Urtica dioica, Carduus acanthoides vagy épp az Echinops sphaerocephalus típusalkotó populációi terjeszkednek (pl. a 200 éves famatuzsálemek, ill. a Vilma-pusztai zónában). Mezofil lombos erdők (9) Primulo veris-Tilietum platyphyllae (Dolomittörmeléklejtő-erdő) A Tekeres-völgy központi szakaszán, északi kitettségű, szurdokszerű törmelékes lejtő-