Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

-4KM 8. ábra: MÉSZÁROS József (1971b, 1. ábra) jura ősföldrajzi rekonstrukciója a Déli-Bakony Úrkút és Herend közötti részéről ment tektonikára visszavezethető vetők környezetében képződött mélyebbvízi törmelékek; és ami a radiolarit mélység-tartományát illeti „az ezer méteres nagyságrendű vízmélységre tett utalások nem vethetők el egyértelműen" (GALÁCZ-VÖRÖS 1972, p. 131). Az 1970 után a középhegységi jura alapvető jellegeit tárgyaló munkák egy része egyszerűen átsiklott azon, hogy a korábbi nézetekhez képest új modellek is születtek a hasonló külföldi és magyar képződményekről és az egész mediterrán ősföldrajzról. Ezen szerzők közé tartozott MÉSZÁROS József. A korán elhunyt kutató elsősorban tektonikai munkásságával hívta fel magára a figyelmet, de mint bakonyi térképlapok felvételező geológusa, jura ősföldrajzi kérdésekben is állást foglalt. Már első jelentősebb művében, a súlyos szerkesztői kritikával megjelent tektonikai cikkében (MÉSZÁROS 1968) bizarr elképzeléseket közölt paleozoikum óta aktív, ugyanazon helyzetű mélytörésekről, vagyis eleve fixista álláspontot foglalt el. A jura képződményekről szólván véleménye világos: a liász változatos kőzetfácieseit sekélyvízi, partközeli képződésnek tulajdonítja, a partvonalakat is felfedezni véli: például az úrkúti Csárdahegyen (MÉSZÁROS 1968, p. 63). A Mediterrán Kollokviumon bemutatott dolgozata - ami elsősorban tektonikai folyamatokról szól - érdekes ősföldrajzi rekonstrukciót is bemutat, öblök és kiemelkedő hátak rendszerét egy mindössze 4x6 kilométeres területen (MÉSZÁROS 1971b, 1, ábra; 8. ábra). A Mediterrán Jura Kollokviumon, egy kínos vitában magáról megfeledkezve, végső érvként azt vágta magyar vitapartnerei fejéhez, hogy mint Szovjetunióban végzett szakember, az úrkúti mangán genetikájáról szükségképpen a helyes véleményt képviseli. (Ennek a kijelentésnek a szakirodalomban volt előzménye: lásd VADÁSZ 1953b.) Az Urkút-környéki jura ősföldrajzzal részletesebben is foglalkozik 1967-ben írott, de csak 1980-ban kiadott térképmagyarázójában. Itt, valamennyi úrkúti mangánérctípust azonos korúnak tekintve, ezek kiválását egy „csaknem teljesen lefű-